Magyar igazságügy, 1891 (18. évfolyam, 35. kötet 1-6. szám - 36. kötet 1-6. szám)
1891/35 / 1. szám - Törvényjavaslat a kisebb polgári peres ügyekben való eljárásról szóló 1877. évi XXII. t.-cz. módosításáról; Előadói tervezet
68 Törvényjavaslat segítséget nyújtani. Már fentebb vázoltattak azok a panaszok, a melyek a bagatell törvény ellen e részben felmerültek. A bíróságok véleményei e panaszok alaposságát megerősítik, a módra nézve azonban, a melyen e panaszok orvosoltassanak, eltérők e nézetek. Az egyik mód az volna, hogy a bagatell ügyek elbírálására kiválóbb birák alkalmaztassanak. így van ez Ausztriában, a hol a bagatell eljárást rendszerint a járásbíróság vezetésével megbízott bíró, azaz a járásbiró kezeli és csak a szükséghez képest bizhatja meg a törvényszék elnöke a járásbíróság egy vagy több más hivatalnokát a bagatell bíráskodással. Nálunk ily szabály nincsen és tényleg a bagatell ügyekben igen gyakran kezelő albirák ítélnek. És e részben nálunk, hol a sommás eljárás is szóbeli, alig lehet változtatni. Visszás volna, hogy a nagyobb ügyekben kevésbé gyakorlott birák járjanak el, mint a kisebbekben. Legkevésbé lehetne ily berendezést akkor javasolni, ha a járásbíróságok hatásköre, még kiterjesztetik. Ehhez járul, hogy a mi bagatell bíróságaink hatásköre, eltekintve az osztrák törvény szerint megengedett kikötéstől, sokkal kiterjedtebb, mint az osztrákoké, és így még mindig kérdéses maradna, hogy akkor, ha a bagatell eljárás kezelése a jobb bírákra bizatik is — kiknek kiválasztása addig is, mig a színvonal általában nem emeltetik, különben is gyakran kétes értékű — meg lehet-e majd nyugodni az ügyek egyfokú elintézésében. Egy másik módja lehetne a bagatell bíráskodás megjavításának a laicus elemnek bevonása, pl- két esküdt alkalmazásával a jogtudó biró mellett. E mód azonban csak a ténykérdés megítélését javíthatná meg, és itt is csak kísérlet számba mehetne, ellenben a jogkérdés megbirálását nem mozdítaná elő, pedig a panaszok különösen a jogkérdés helytelen eldöntésére is kiterjednek. Szóba hozatott azon orvoslás is, mely már a bagatell törvény eredeti tervezetében is szerepelt, t. i. hogy a bagatell uton eldöntött ügynek a törvény rendes útjára vitele, vagy más szavakkal egy a sommás eljárás szerint teljes felebbvitellel tárgyalandó feltétlen perújítás engedtessék meg. Ezt ajánlják azok a bírósági vélemények, a melyek a felebbezés kizárását nem tartják módositandónak. Az előny azonban, melyet ez a mód nyújt, egészben véve a birtokon kívüli felebbezéssel is és pedig sokkal egyszerűbben elérhető, különösen, ha a felebbezés a felső bíróság előtt szóval tárgyaltatik. Hátra van még két mód, t i. a jogkérdésre szorított felebbezés vagy pedig a teljes felebbezés megengedése, természetesen mindig birtokon kivül. A véleményre felhívott 8 törvényszék közöl 4 és a járásbíróságok többsége az előbbit javasolja, habár a vélemények megokolására felhozott tapasztalatokból inkább az tűnik ki, hogy a felebbezésre általában szükség van és hogy a kisebb ügyekben a tényállás kiderítése is nehézséget okoz. Sőt van olyan vélemény is, mely a bagatell eljárás fentartása esetére a szerzett tapasztalatok alapján csakis a tényállás megállapítására, nevezetesen a törvényes bizonyítási eszközök alkalmazására vonatkozó további semmiségi okkal kívánja a semmiségi panasz használhatását kibővíteni. Altalános szempontból az ügyek eldöntésénél a tényállás megállapítása ép oly fontos, mint a jogalkalmazás és azt sem lehet mondani, hogy az előbbinél az egyéni felfogásnak kevesebb tere van, mint az utóbbinál, sőt a tényállás megállapítása talán még inkább igényli az ítélők többségét, mint a jogismeret és jogalkalmazás.
