Magyar igazságügy, 1891 (18. évfolyam, 35. kötet 1-6. szám - 36. kötet 1-6. szám)

1891/35 / 6. szám

4*6 Dr. Heil Fausztin előtt, kik tudják, hogy a jogélet nem torlódmány, hanem szerves egész, kétség tárgya nem lehet. A magyar btkv. az egy évtizedet meghaladó idő alatt módosítást nem szenvedett; bizonyára azért, mert arra komoly szükség nem merült fel. A btkv. 27. §-át módosító 1887. évi 8. t.-cz. a btkv. lényegét annál kevésbbé érinti, mert a 27. §. nem is tartalmaz oly intézkedést, melynek szükségszerűen a btkvben kellene helyet foglalnia ; s még csekélyebb sőt épenséggel semmi jelentőséggel sem bir az 1890. évi 20 t.-cz. 7. §-a, mely a btkv. 452. §-át hatályon kivül helyezte ugyan, de egyidejűleg annak tartalmát szószerinti szövegében átvette, ugy hogy a módosítás csak abban van, hogy a btkv. 452. §-a, nem mint ilyen, hanem mint az 1890. évi 20. t -cz. 7. §-a érvényes. Mintha nem lett volna sokkal egyszerűbb azt mondani, hogy a btkv. 452. §-a, vagy a btkv. XLI. fejezetében foglalt intézkedések érintetlenül maradnak. Egyéb módosítás pedig csak annyiban történt, a mennyiben az 1890. évi 2. t.-cz. 30, §-a a btkv. 413. §-át hatályon kivül helyezte, melynek helyébe a most idézett törvény Ill-ik fejezetében foglalt intézkedések léptek. Ép oly kevéssé tekinthetők a btkv. hiányosságára visszavezethető intézkedéseknek: a) hogy az 1881. évi 18. t.-cz. (csődtörvény) két uj vétséget — valóitan követelések bejelentését és szavazatoknak áruba bocsájtását és vételét — alkotott (265. és 266. §-ai) és b) az 1888. évi 12. t.-cz. mely a tenger alatti távírdák (kabelek) büntetőjogi védelméről intézkedik, s az 1888 évi 10. és 11. t.-czikkben beczikkelyezett nemzetközi egyezménynek és pótegyezménynek eredménye. Ez a tény nem jelentéktelenül emeli a büntető törvénykönyvnek mint törvényhozási alkotásnak becsét és értékét, különösen ha tekintetbe vesszük, hogy megalkotása óta a büntető tudomány sem pangott tétlenül, hanem — hála legyen azért a tapasztalati s gyakorlati iránynak — lerázva az érzéktuli bölcselet (metaphysica) utolsó békóit, uj látköröket, uj szempontokat teremtett s hozott felszínre, melyek részben alapvető jelentőséggel bírnak, a büntetőjog egész eddigi rendszerét a legmélyebben érintik, s a melyek, habár van közöttök kétségtelenül olyan is, ami csak látszatával fair az aranynak, s behatóbb vizsgálat után értéktelen éreznek bizonyul — javarészükben törvényhozási elismerésüket, gyakorlati érvényesitésöket hangosan követelik, s melyeket btkvünk megalkotásánál tekintetbe venni nem lehetett, egyszerűen azért, mert akkor még egyáltalán nem voltak napirenden, vagy nem értek volt még meg annyira, hogy a könnyelmű kísérletezés vádját kerülni óhajtó és