Magyar igazságügy, 1891 (18. évfolyam, 35. kötet 1-6. szám - 36. kötet 1-6. szám)

1891/35 / 6. szám

Néhány szó a vármegyerendszer reformjához 409 a törvény rendeletének, mint egy törvénytelen kormányrendeletnek, de azt is hiszem, hogy a nagy többség nem csinál belőle lelkiismereti dolgot, nem bocsájtkozik a rendelet törvényességének bírálatába, hanem végrehajtja e rendeletet is, ugy mint a törvényeseket. De nem pótolhatja a javasolt rendelkezés a régit azért sem, mert nem lesz — legalább a mostani javaslatból ily intézkedés ki nem tűnik — a ki felelősségre vonja azt a tiszti kart, a mely a törvény e rendeletének nem engedelmeskedik s a törvénytelen rendeletet is végrehajtja ; mert a koimány bizonyára nem vonja felelősségre az ő intentióit szolgáló tisztikart, a törvényhatóságnak pedig nincs megadva a mód a felelősségrevonáshoz. Végül nem pótolja az uj rendelkezés a régit azért sem, mert mig a régi állapot szerint mindig a végrehajtás előtt, tehát praeventive történt intézkedés a törvénytelen rendelet ellen, az uj állapot szerint a legtöbb esetben csak a végrehajtás után lehet az ügyhöz szólani s akkor is csak megtorlásról lehet szó. Alkotmányunknak azon régi és hatályos biztositékát tehát, mely az e fajta törvénytelen rendeleteknél a végrehajtás megtagadásában, a régi vis inertiae érvényesitésében áll, nem lehet kinevezett tisztviselőkre bizni. Pedig e biztosítékot megsemmisíteni nem volna tanácsos. De ha egyéb okok nem szólnának is az összkormányzatnak oly értelmű fentartasa mellett mint ezt fentebb kifejtettem, s ha minden ok az államosítást javasolná is oly értelemben, mint ezt a tárgyalás alatt levő javaslat megvalósítani akarja : egy igen fontos ok mindig az önkormányzat fentartása mellett szólana, s ez az osztrák örökös tartományokkal fennáló közösség. Az 1867-iki kiegyezés ugyanis sokszerü befolyást enged Magyarország ügyeire a monarchia másik államának. Ezen törvényes kapcsolatból folyólag beállhat az az eset is, melyben a kormány és parlament, fentebb vázolt szervezeti gyengeségénél fogva, nem állhat ellen bizonyos külső nyomásnak. Ha már most ily esetben a kormány rendelkezésére áll, mert tőle függ, minden tisztviselő le a falusi elöljáróságig, mi sem áll útjában annak, hogy lassankint az a nyomás ne érvényesüljön, s így egyik legjelesebb alaptörvényünk, az 1791 : 10. t.-cz, mely kimondja, hogy Magyarország szabad ország, minden más országtól független és semmi más ország módjára nem kormányozható és nem igazgatható, ki ne játszassék, illuzoriussá ne tétessék. Ily kísérleteknek az a megyei szervezet, melyet a javaslat kontemplál, s melyet hivei szeretnek széleskörű autonómiának nevezni, soha sem fog ellenállhatani. Mert nem független polgárok kezében lesz a végrehajtó hatalom, hanem kenyerüket féltő hivatalnokokéban, kiknek legfőbb erénye az engedelmesség 1 Végül e czim alatt kell megemlékeznünk a közigazgatási bi-