Magyar igazságügy, 1891 (18. évfolyam, 35. kötet 1-6. szám - 36. kötet 1-6. szám)

1891/35 / 6. szám

Néhány szó a vármegyerendszer reformjához és károsnak tekinteni. Pedig ez okoskodás is csak a parlamentarizmus hamis értelmezésén épült fel, mint az, mely a kinevezést a miniszteri felelősségből következteti le. A miniszteri felelősség és a népképviseleten alapuló parlament az alkotmánynak csak fél garancziát tud nyújtani, mert az ellenőrzés terén csak az a rendeltetése, hogy törvénytelen vagy épen alkotmánysértő jogszabályok akár törvény, akár kormányrendelet alakjában létre ne jöjjenek. De arra nézve már nem nyújt garancziát, hogy ezt a czélját eléri, hogy megakadályoz minden törvénytelen jogszabályt; arra pedig épen nem képes, hogy ha mégis létre jön valamely törvénytelen jogszabály és ennek megfelelő intézkedés, az végre ne hajtassék; mert a parlament nem rendelkezik a végrehajtó orgánumokkal, befolyása pedig ezekre a kormány utján nagyon problematikus. Mert sohasem szabad szem elől téveszteni a parlamentarizmus két gyengéjét: párturalmi természetét, mely a parlament abszolutizmusára vezethet és a végrehajtó hatalom túlságos befolyását, mely a parlament minden ellenőrzési képességét felemésztheti s ekkor a végrehajtó hatalom abszolutizmusára vezet. Minden parlamentben természetszerűleg a többség uralkodik. E többség szolidaris a kormánnyal, mert kormány többség nélkül — rendszerint — nem működhetik. De ugyanaz a kormány szolidaris a végrehajtó hatalom képviselőjével is, mert e szolidaritás nélkül meg nem állhat a helyén. E kétoldalú szolidaritás közül erősebb az, mely a végrehajtó hatalomhoz köti a kormányt, mert ennek áll jogában a kormány alakítása, megtartása vagy elbocsájtása, a parlamentet csak a vétó joga illetvén meg egy neki nem tetsző kormánnyal szemben. Ennélfogva mig a végrehajtó hetalommal való egyetértés nélkül a kormány egy pillanatig sem állhat fenn, addig többség nélkül egy, habár rövidebb ideig, bármely kormány kormányozhat. Ha már most az alkotmányos jogok egyedüli biztositéka a parlament, intézményileg nincsenek azok teljesen biztosítva, mert egészen a véletlentől függ, hogy nem fészkeli-e be magát az abszolutizmus akár egyik akár másik alakjában. Ugyanis egy abszolút hajlamú miniszterelnök a rendelkezésére alló hatalmi eszközökkel képesítve van egy oly többséget teremteni, mely őt tüskön-bokron keresztül követi, s előáll a parlament abszolutizmusa. Ha pedig egy abszolút hajlamú fejedelem ül a trónon, képesítve van a saját akaratát keresztül vinni mindenben a parlament segélyével, s kész a végrehajtó hatalom abszolutizmusa. Es az abszolutizmus bármelyik neme ellen nincs menedék a parlamentben, mert egyedüli eszköz a kormány felelősségrevonása volna, a mely nemcsak azért elégtelen, mert pusztán theoretíkus értékű, hanem azért is, mert csak utólag vehető alkalmazásba, s igy a legtöbb esetben többé nem orvosolhatja a bajt.