Magyar igazságügy, 1891 (18. évfolyam, 35. kötet 1-6. szám - 36. kötet 1-6. szám)
1891/35 / 6. szám
Néhány szó a vármegyerendszer reformjához 399 Különös javaslat ez. Nincs talán egy ember sem, ki jónak, helyesnek találná egészében ; sőt minél tovább foglalkozik vele az országgyűlés, a sajtó és a közvélemény, annál inkább kitűnik tarthatatlansága, ugy alapelveiben miut részleteiben. Mert nem nyújt intézményes biztosítékot a közszabadságnak, s nem nyújt reményt arra, hogy általa a közigazgatás lényegesen megfog javulni. Szakit a történelmi fejlődéssel, hogy egy uj, idegen rendszert honosítson meg. Szélesebb körű önkormányzatot ígér, s elveszi azt is a mi még megmaradt a huszonegy éves reformalas után. L Autonómia, önkormányzat, municipaliztnus. Ha van fogalom, melyet szabatosan meghatározni nehéz, ugy bizonyára ilyen az autonómia, önkormányzat és municipalizmus fogalmának megállapítása; mert eltekintve azon igazságtól, hogy a fogalom köre és tartalma fordított viszonyban állanak egymáshoz, vagyis minél több ismérvet veszünk be valamely meghatározásba, annál szűkebb körre szorítjuk a fogalmat és viszont: különösen nehézzé teszi a fogalmak meghatározását az a tény, hogy e fogalmak a gyakorlati életben fejlődtek ki s mint ilyenek az élet szükségleteihez alkalmazkodván, az egyes országok külömbözőségei szerint különböző ismérveket vettek fel magukba, különböző fejlődést mutatnak, és igy különböző lényeges alkatrészekből is állanak. Innen van hogy széltében használják felváltva hol az egyik, hol másik nevet ugyanazon gondolat kifejezésére, holott e nevek synonym fogalmakat rejtenek, de nem ugyanazonosokat. Pedig e fogalmakkal tisztában kell lenünk. Hogy mi az autonómia, e kérdésre csak ugy felelhetnénk helyesen, ha azt az egyes országokban történeti fejlődésük nyomán külön határoznánk meg. E fejtegetések azonban messze vinnének czélunktól; azért elég legyen itt csupán a különbözőségre utalni, mint olyan tényre, mely megakadályozza azt. hogy egyik állam példájával éljünk akkor, midón a másik állam autonomikus intézményéről akarunk szólani. Mivel azonban a történeti fejlődés különbözősége daczára van ez intézménynek közös ismérve is, egész altalánosságban az autonómiát egyes, az állam kebelében alakult testületek vagy közönségek azon jogosítványának kell mondanunk, melynél fogva szabadsagukban áll saját akaratukat jogszabályul felállítani az állam általános tiltó vagy parancsoló törvényeinek korlátai között. Az autonomikus jogosítvány tehát kizárólag törvényalkotási jog, és nincs benne semmi a végrehajtó hatalom jogai közül. Ily autonómiát gyakorolnak nálunk a különböző egyházak, különböző 27*
