Magyar igazságügy, 1891 (18. évfolyam, 35. kötet 1-6. szám - 36. kötet 1-6. szám)

1891/35 / 6. szám

Néhány szó a vármegyerendszer reformjához. Dr. CSUTORÁS LÁSZLÓ egri ügyvédtől. Reformálunk minden téren. Bárhová tekintsünk, a jelszó a reform, s a törekvés e jelszó megvalósítására irányul. Serényen folyik az uj Magyarország kiépítésének nagy munkája. Az az országos mozgalom, mely 1825-ben kezdődött s 1848-ban az uj Magyarország alapjainak lerakásával első korszakát befejezte, de mely az absolut uralotn által 20 évre megszakittatott, 1867-ben újra kezdődött, hogy folytassa a nagy munkát ott, a hol az félbeszakadt, hogy levonja minden következményeit azon nagy elveknek melyek az 1848 iki törvényhozás végzeményeiben le vannak rakva. A régi Magyarország legsajatszerübb s legnevezetesebb intézménye a nyolcz százados vármegyerendszer. Természetes hogy az általános átalakulásuk között ez sem maradhatott változatlan; át kellett idomulnia a kor követelményeihez képest, simulnia kellett az uj viszonyokhoz, hogy kielégíthesse az uj szükségleteket. Valamely intézmény életképességének próbaköve az, vájjon képes-e ily átalakulásra ? Ha a vármegyerendszer^ közel kilenczszazados történetét végigtekintjük, meggyőzödhetünk, hogy az e próbát rég kiállotta. Mindig sikerült azt a kor szükségleteivel összhangzásba hozni ; s jellemző az intézményre, hogy valahány ily átalakuláson keresztül ment, mindanyiszor nemcsak megifjodott, de nyert erőben és fontosságban is; mindannyiszor képesebb lett czéljának megvalósítására, sőt mind több és több eszme hordozójává válván, mind több és több nemzeti érdeket egyesitvén magában, utóvégre a nemzet egyedüli mentsvára, a nemzet alkotmányának védőbástyája lett. A vármegyerendszer rendkívüli becsét és alkotmányvédő hivatását megértette és érezte a nemzet, megértették és érezték azok a nagy reformátorok, kik 1848-ban alkotmányunkat a legradikálisabb módon, alapjaiban változtatták meg. E köztudat szüleménnyé volt az 1848 : 16. t. cz., mely nem forgatta fel a vármegyerendszert, habár látták annak alkotói, hogy gyökeres reformra szorul ez intézmény is, hanem megjelölte a helyes irányt, melyben az intézmény reformjának haladnia kell, midőn kimondotta, hogy a megyei szerkezet a közszabadsággal (értsd: a jogegyenlőséggel) összhangzatba hozassék és különösen a népképviselet alapjáa rendeztessék. Magyara Igazságügy 1891. XXXV. 6. 27