Magyar igazságügy, 1891 (18. évfolyam, 35. kötet 1-6. szám - 36. kötet 1-6. szám)

1891/35 / 4. szám

278 Tarnai hiszeme, hogy jogot gyakorol, habár ez nem valódi, de jó hiszemmel annak tartotta; 2-szor a tettes azon szándéka és tudata, hogy saját hatalmát teszi a biróságé helyébe ; 3-szor positiv külső cselekvés, mely a birtokostól a birtokolt dolgot elveszi vagy tényleg gyakorolt jogától megfosztja.16 De találkozunk e felfogással az 1859-iki codex területén is. Bár e törvény (lib. II. cap. III.) egész altalánosságban a közhatór ság elleni cselekmények közé sorozta az önbíráskodást, a gyakorlat mégis állandóan hangsúlyozta, hogy az a jogszolgáltatás megsértése. Legvilágosabban kimondotta ezen elvet a római semmitőszék a következő döntvényben : «L'essenza del reato di esercizio arbitrario di ragioni consiste neU'offesa alla pubblica giustizia col costituire la forza privata all' autoritá pubblica*.17 A toscanai hagyományok alatt álló flórenczi semmitőszék annyira ment, hogy az 1859-iki törvény 287. szakaszának felsorolásától megtagadta a taxativ értelmet és exemplificativ minőséget tulajdonitott neki.1* mi persze nem lett általános gyakorlattá.19 Azt hisszük, ezen idézetek kétségtelenül bizonyítják, hogy a toscanai törvény szerkezete, mint egyszerűbb és rationalisabb, mindig nagy hatással volt az olasz törvénykezésre. De a sardtniai törvény rendszeréről nem voltak kedvezőbb véleményen a mostani olasz codexet megelőzött javaslatok és bírálatok sem. A Viglianiféle javaslat az I. könyvnek a közhatalom elleni cselekményekről szóló V. czimében foglalkozott az önbíráskodással, s a toscanai rendszerhez való visszatérést következőkép indokolja :20 «A 200. szakasz az önbíráskodás bűncselekményét egyszerű meghatáro7 ássál világitja meg, a hatalombitorlásból származtatván annak jellegét és elkerülvén ez által ama sok kérdést, melyekre a codice suba'.pino 286. szakaszának helytelen aprólékossága alkalmul szolgált.* A Vigliani-féle szöveget, mely a senatus tárgyalásaiból mint 202. szakasz került ki, a Mancini által egybehívott szakértekezlet már olykép módosította, hogy világosan mutatkozik a sardiniai törvény casuisticus szerkezetéhez való visszatérés irányzata. Meglátszik a <tiszta* bűntett-fogalom elenyésztetésére való törekvés különösen abban, hogy a személyek és dolgok elleni erőszak kelléke jelentkezik a bizottság szövegében. A külön rendelkezés szüksége ellen azonban a bizottsági tárgyalások folyamán egy hang 16 Rivista penale 19. k. 237. 1. 17 Rivista penale, 25. k. 95. 1. v. ö. ugyanott, 14. k. 419. 1. és a turini semmitőszék határozatát u. o. 15. k. 43. 1. 2. j. 18 Rivista penale 22. k. 569. 1. 5. j. 19 Rivista penale 10. k. 49. 1. 14. k. 198. 1., 15. k. 81. 1. 20 Progetto di codice penale (Vigliani) Roma, 1874. 121. 1.