Magyar igazságügy, 1890 (17. évfolyam, 33. kötet 1-6. szám - 34. kötet 1-6. szám)

1890/33 / 1. szám

Észrevételek a hagyatéki eljárásról szóló törvényjavaslat-tervezetre 4 ben helyesen szabályozza nézeteltérés esetére a köztük való viszonyt és a hagyatéki bíróság befolyását. Mennyi napirenden levő bonyodalomnak veszik elejét ily helyes, világos rendelkezések ! A törvényjavaslat tüzetesen meghatározza, mikor kell és lehet a hagyaték kezelésére gondnokot rendelni (414., 425. és 484. §§.), mi ennek hatásköre, valamint a közte és a hagyatéknál érdekeltek közti viszonyt (415—421. § ). Arról is gondoskodik a törvényjavaslat, hogy a hagyatéki követelések— ha nincs se végrehajtási végrehajtó, se hagyatéki gondnok, bármely örököstárs kérelmére a bíróság által kinevezendő ügygondnok utján birói uton is érvényesíthetők legyenek (439 §). Ezzel a mai hagyatéki eljárás egyik legérezhetőbb hézaga van pótolva. Daczára, hogy jelenlegi örökösödési jogunk szerint az örökösök — a hivatalos beavatkozás eseteit kivéve — az ipso iure örökösödés elvénei fogva birói közbenjárás nélkül birtokba ve hetik az örökséget, tényleg egy költséges és hosszadalmas hagyatéki eljárás útjára kénytelenek lépni, ha örökösödési joguk igazolására van szükségük. Még a hirdetményi eljárás utján sem érhetik ezt el, mert annak alapján a bíró nem igazolja örökjogukat, hanem csak a hagyatékhoz tartozó ingatlanokra tulajdonjogukat, mint jelentkezett örökösökét keblezteti be. Ennek következménye, hogy — bár egymaga van is az örökös, vagy ha többen vannak, megegyezésük daczára is, — az 1868. évi 54. t.-cz. c) pontja alapján a birói közbenjárást kérni, s az egész hagyaték leltározása és a hagyaték tárgyalása kellemetlenségeinek kénytelenek alávetni magukat, sőt tudok esetet, hogy nem is létező hagyatékot vallottak be, s mindezt azért, hogy örökjoguk igazolására szolgáló átadó végzést eszközöljenek ki maguknak, mely átadó végzést is különben csak a gyakorlat honosította meg, mert ilyennek a tks. 568. §-a szerint ily esetben nincs is helye. Igaz, hogy nagy oka van annak, hogy jelenleg a biró csak megelőző leltározás és tárgyalás után adhat ki örökösödési igazolványt. S ez az, hogy végrendelet hiányában a törvényes örökösödés a hagyaték vagy egy részének öröklött, vagy szerzeményi minőségétől is függ. A mai eljárásnak azután még az a nagy hátránya is van, hogy az örökjog igazolására — törvényes örökösödés eseteiben — nem szolgál egyéb, mint egy a teljes megbízhatóság kellékeit nélkülöző halálesetfelvétel. Nem éppen ritkán történik meg, hogy a halálesetfelvételből valamelyik örökös kimarad, s ez — mert a tárgyalás s átadás határidőhöz kötve nincs, még mielőtt tudomásara jutott volna az örökség megnyílta, örököstársai vagy az álörökösök elvonják tőle örökségét, e sérelme orvoslását csak per utján keresheti. Ezen a bajon is segit a javaslat az örökösödési igazol-