Magyar igazságügy, 1890 (17. évfolyam, 33. kötet 1-6. szám - 34. kötet 1-6. szám)

1890/33 / 1. szám

Észrevételek a hagyatéki eljárásról szóló töryényjavaslatteryezetre. Dr. SIPŐCZ LÁSZLÓ, a fővárosi árvaszék elnökétől. (Első közlemény.) Sok a panasz a mai hagyatéki eljárás ellen. De a miért legkivaltkép megrójják, lassúsága, még a legkisebb hibája. Midőn egyetértés van az örökösök közt, ugy a hirdetményi mint a birói vagy gyámhatósági hagyatéki eljárás során módjukban volna rövid idő alatt a hagyatékot rendezni, sőt olyannyira gyorsan, hogy esetleg más igénylőknek alig van idejük igényeik érvényesítésére. Ha mégis sok esetben hossza-vége nincs még ily esetekben sem az örökösödési eljárásnak, oka nem annyira Örökösödési rendtartásunkra, mint annak alkalmazására hárítandó. Magának az eljárásnak siettetése czéljából tehát elég volna a halálesetek felvétele, a végrendeletek kihirdetése és közlése, a hagyatéki tárgyalások megtartása, azok gyámhatósági és birói elintézése, meg az illeték kiszabása és biztosítása körül tapasztalt, részint a feleket, részint az illető hatóságok közegeit terhelő késedelmek megszüntetéséről szigorúbb fegyelem, esetleg elégséges munkaerő alkalmazása utján gondoskodni. Ezzel simán folyó ügyeknél a gyorsaság sikerét el is érnők. Mai hagyatéki eljárásunknak — és pedig nemcsak az árvaszékié, hanem a bíróságié is — főhibája azonban az, hogy nem gondoskodik az eljárás folyamán felmerülő számos kérdés eldöntéséről. Ezt a nagy hibáját örökösödési eljárásunknak nem az 1877. évi XX. törvényczikk teremtette; meg volt az már az 1868. évi törvénykezési rendtartás VII. fejezetében szabályozott eljárásban is. A gyámsági törvény csak kirívóbbá és elviselhetetlenebbé tette hibáit, főleg az által, hogy a gyámhatósági eljárás, — eltérőleg a törvény eredeti czélzatától — a gyakorlatban, s nem tagadom az élet követelményeinek kényszere által hajtatva valóságos örökösödési eljárássá nőtte ki magát. Mert a gyámsági törvény csak azt az elvet kívánta alkalmazni a gyámhatósági felügyelet alatt állókra is, mit törvényünk az önjoguakra megállapított, hogy t. i. az örökösök, ha egyetértenek, birói beavatkozás nékül osztozkodhassanak az örökségen, de egyetértés hiányában ügyöket a biró elé vihessék.