Magyar igazságügy, 1890 (17. évfolyam, 33. kötet 1-6. szám - 34. kötet 1-6. szám)

1890/33 / 2. szám

ióo Dr. Heil Fausztin büntetésének minimuma nálunk a 92. §. alkalmazásával 6 havi börtön; az olasz törvény szerint a rendes büntetés 1—6 évig terjedhető fegyház; (a javaslat szerint 30 hónaptól 5 évig terjedhető fegyház volt). Ezen büntetés, ha a lopott dolog értéke csekély, felére, s ha az érték nagyon csekély, egy harmadrészére leszállítható. A betöréses lopás tehát az érték csekélysége alapján egy évnek 1/3 részével = 4 hóval büntethető, s ezen büntetés az 59. §. alapján t/Q részszel enyhíthető : a mi 3 hó és 10 napi fegyháznak felel meg. A 60, §. tartalma : harmadik személyeknek felelőssége a mások által elkövetett kihágásért. «Mások hatalmának, igazgatásának, felügyeletének alávetett egyén által elkövetett kihágás miatt, a tettesen kívül a felügyelettel sf.b. megb:zott személy is büntettetik, ha oly rendelkezések elleni kihágásról van szó, a melyeket megtartani kötelességében állott, s ha gondosságával a kihágás elkövetését megakadályozhatta volna.» És megfordítva : «Hi a kihágás a felügyelettel stb. megbizott személy rendeletére követtetett el, s oly intézkedéseket sért, melyeket a tettes maga köteles volt megtartatni, az alávetett személy is büntettetik, ha a kihágást a hatóság különös rendelete vagy figyelmeztetése ellenére követte el.» V. czim. (61—62. §§.) Azonfelül, hogy a delitto mancato büntetése a javaslathoz képest enyhittetett, a javaslat szerint a bevégzett bűntett büntetése 1/Q részszel, a törvény szerint J/6 -1/3 részszel enyhítendő. Ugy a kísérlet, mint a meghiúsult bűntett fogalommeghatározása módosíttatott. A kísérletnél a javaslat szándékosan mellőzte «a véghezvitel megkezdése* féle kifejezést, s a megkezdést a «hozzáfog* (interprendere, unternehmen) kifejezéssel helyettesi ette ; a javaslat «külső és alkalmas cselekedeteket*, a törvény «alkaimas eszközöket* követel ; a javaslat ugy a kísérletnél, mint a meghiúsult bűntettnél véletlen s a (tettes) akaratától független körülményekről szól, a törvény a véletlenséget mellőzi. Azon fontosságnál fogva, mely a kísérlet kérdéséhez fűződik, nem lesz érdektelen a két fogalommeghatározásnak egymás mellé állítása. Kísérletért felelt a javaslat szerint: «A ki bűntett elkövetésére irányzott szándékkal annak véghezviteléhez külső s alkalmas cselekedetekkel hozzáfogott (intrapresa l'esecuzione), de véletlen és saját akaratától független körülményeknél fogva nem vitte véghez mindazt, a mi bevégzé.-ére szükséges». A törvény szerint : «A ki bűntett elkövetésére irányzott szándékkal annak véghezvitelét alkalmai eszközökkel megkezdi, de akaratától független körülményeknél fogva nem viszi véghez mindazt, a mi annak bevégzésére szükséges». «A ki a bűntett véghezviteli cselekedeteitől önként eláll, csak a véghezvitt cselekedetre megállapított büntetéssel sujtátik, ha ez önmagában büntetendő cselekményt képez >. Ezen intézkedés, mely a javaslatban a meghiúsult bűntett után következő külön §-ba foglaltatott, a törvényben helyesebb elrendezéssel a kísérletről szóló §-nak második bekezdését képezi.