Magyar igazságügy, 1890 (17. évfolyam, 33. kötet 1-6. szám - 34. kötet 1-6. szám)

1890/33 / 2. szám

Dr. Heil Fausztin 1. a 46. §. (teljes beszámithatlansíg) esetében ergastolo helyett 1—8 évig, s ha a részegség szokásos, 3-15 évig terjedhető fegyház alkalmazandó A többi büntetések 1/6-résznél kisebb mérvben, s ha részegség szokásos Y6-résznél nem kisebb s V3-résznél nem nagyobb mérvben alkalmaztatnak. 2. A 47. §. (korlátolt beszánvtá^esetében ergastolo helyett 10 évnél, és ha a részegség szokásos, 18 évnél nem kisebb tartamú fegyház alkalmazandó. A többi büntetések í/2 évéí, szokásos részegség esetében y3-részszel enyhittetnek. Szokásos részegség esetében a szabadságbüntetés külön intézetben hajtható végre.» A javaslattal egyezőleg rendeli végre a törvény, hogy: «Az ezen § ban meghatározott büatetésenyhité^ek nem alkalmaztatnak, ha a tettes azért részegedett le, hogy a bünt. cselekmény végrehajtását megkönnyítse vagy a részegségre mint meotségre hivatkozhassék* A törvénynek a részegségre vonatkozó intézkedéseit a 488. és 489. §§. egészitik ki. Ezek szerint: «A ki nyilvános helyen botrányt okozó részeg állapotban jelenik meg, 30 liráig terjedhető pénzbüntetéssel büntettetik. Szokásos részegség esetébei a büntetés egy hónapig terjedhető elzírás ; s a biró a büntetésnek a 22. §-ban meghatározott módon kitöltését (dologház vagy közmunka teljesítése) rendelheti el. A ki nyilvános vagy a közönségnek nyitva álló helyen mást lerészegit vagy már részeg embernek italt ad, 10 napig terjedhető elzárással büntettetik. Ha a cselekmény 14 éven aluli gyermeken vagy elmegyenge személyen követtetik el, a büntetés 10 naptól egy hónapig terjedő elzárás. Ha a tettes szeszes italok árulásával üzletszerűen foglalkozik, a foglalkozás vagy hivatás gyakorlatától való felfüggesztés is alkalmaztatik.t A 49. §. szerint nem büntetendő az, a ki a tettet a törvényrendeletéből vagy az illetékes hatóság rendeletéből, melyet teljesíteni tartozott, vagy jogos védelemben, vagy végszükségben követte el. A jogos védelem és a végszükség nem csak a tettesnek, hanem « másoknak* védelmére, illetve megmentésére is kiterjed. A végszükség határai tehít tágabbak, mint nálunk. A jogos védelem előföltétele: «közvetlen és jogtalan erőszak* ; a végszükségé : «a személyt fenyegető súlyos és közvetlen veszély, a melyet a tettes nem okozott szándékosan, s mely máskép nem volt elhárítható.* Ezen § nak utolsó bekezdése szerint, ha a közhivatalnok rendeletének végrehajtása által elkövetett cselekmény büntetendő cselekményt képez, ennek büntetésével azon közhivatalnok sujtatik, a ki a rendeletet adta. Az 50. §. az excessus büntetését határozza meg. A rendes büntetés 1/6—1/2 részéoen, a fegyházbüntetés kizárásával. Hiánynak tartjuk, hogy a félelem, ijedtség vagy megzavarodás okozta excessus büntetlensége kifejezetten nem bi :tosittatott. Az 51. §. a jogtalan provocatio által előidézett felindulás (impetus irae) és intensiv fájdalom esetében a cselek nény büntetését V3. s ha a provocatio súlyos. 2/3-részszel — ez utóbbi esetben a fegyházbüntetés absolut kizárásával — enyhíti. Az 52 §. (uj) az error és aberratio esetére vonatkozik: «Ha valaki tévedésből vagy más vé étlen folytán a büntettet más személyen követi el, mint a ki ellen cselekménye irányult, a sértett vagy károsított minőségéből