Magyar igazságügy, 1890 (17. évfolyam, 33. kötet 1-6. szám - 34. kötet 1-6. szám)

1890/33 / 2. szám

A rokonok törvényes öröklési rendje 1848 előtti jogunkban A városi polgárság (hospitas) törvényes öröklési jogának elismerése kapcsolatos volt a városok önállóságának kivivasával. Kezdetben a várnépbeliek öröklési joggal nenn birtak ;4" későbben felruháztattak azzal és szabályozást kiváltságlevelekben nyert ; végül pedig a városi szabályrendelet alkotási jog tárgyát képezte. Az Árpád-kori városi kiváltságlevelek majdnem mind tartalmaznak némi intézkedést a törvényes öröklési rendre Egész kétségen felül azonban csak a lemenők öröklési jogosultságát ál lapítják meg, a többi rokonokéra nézve csak itt-ott tartalmaznak hézagos szabályokat. Egyike a legkimeritőbbeknek Győr városának kiváltságlevele. E szerint ha valaki űutód nélkül elhal (sine herede) s anyai fitestvért (fratrem uterinum ?) hagyott hátra, az nem tekintetett örökös nélkül elhunytnak, hanem ezen fivére utána ép ugy örökölt, mint fia. Ha pedig az örökhagyónak ilyen fráter uterinusa nem volt, hagyatékának fele feleségére és leányára vagy leányaira szállott, másik felét pedig a várispán kápta. S ha az örökhagyónak leányai sem voltak, a hagyaték Y3 része feleségére, 2/3 része pedig a várispánra szállott.41 A legtöob ezen korbeli kiváltságlevél azonban, a nélkül, hogy a törvényes öröklési rendet tüzetesen meghatározná, az örökhagyónak fiutódai hiányában megengedi, hogy vagyonáról leányai, rokonai, az egyház vagy idegen személyek részére szabadon intézkedhessék. így Patak kiváltsága 1201-ből, Varasdé 1209-ből,4*2 Valkóé 1231-ből.43 Verőczéé 1234-ből,44 Szamoboré 1242-ből,45 Pesté 1254-ből.40 Luprechtházáé 1257-ből,47 Kőrös-Ujfalué (Nova villa in Crisio) 1262-ből,48 Jastrabarokáé 1257-ből,49 Kamáré 1263-ból,50 Budáé 1244-ből;51 Nagyszombat 1238. évi kiváltságának 14. pontja a szabad végrendelkezést az ingókra korlátolja; az ingatlanokra nézve csak azon esetben engedi meg a 13. pont, ha a vele járó terheket az. kinek az ingatlant az örökhagyó juttatni kívánja, teljesíteni képes ; e szabály az élők közti elidegenítésekre is kierjedtt ;52 Zágráb 1242-ben kelt kiváltságának 16. pontja, az ingókra nézve szintén szabad végrendelkezést biztosit ; az ingatlanokat azonban csak a község beleegyezésével hagyhatja 40 Hajnik: Magyar alkotmány és jog az Árpádok alatt 327. I, 41 Endlicher : Monumenta 450. 1. 42 Endlicher : Monumenta 405. 1. 4:1 U. o. 434. 1. 44 U. o. 443. 1. 45 U. o. 457. 1. 46 U. o. 466.1. 47 U. o. 472. 1. 48 U. o. 481. 1 49 U. o. 497. 1. 50 U o. 504. 1. 51 Michnay és Lichner : Buda városának törvénykönyve. Függelék 239. 1. 52 Endlicher ; Monumenta 44. 1,