Magyar igazságügy, 1890 (17. évfolyam, 33. kötet 1-6. szám - 34. kötet 1-6. szám)

1890/33 / 2. szám

A rokonok törvényes öröklési rendje 1848 előtti jogunkban 151 s a módosult családlelfogás ujabb öröklési rendet kívántak; s noha megalkotása a következő korszakra esik, gyökerei az adományintézményében már e korszakba nyúlnak. Az adományt kezdettől fogva az jellemezte, hogy birtoklására a királytól való eredetének szempontja birt döntő sulylyal. Az adományok lényegileg kétfélék voltak ; vagy oly hatálylyal adományoztattak, mint a milyennel a szállásbirtok birt, vagy azzal, hogy abban az adományos csak bizonyos szűkebb körű rokonsága részesüljön. Sőt előfordult az is, hogy a birtok csak az adományos élettartamára adatott33, a midőn valóságos hűbér jellegével birt. A Sz.Istvantól eredő adományok később mind oly hatályú birtokoknak tekintettek mint a szállásbirtok. Kálmán király I. végzeménye 20. fejezetéből ez világosan kitűnik ; ez rendeli, hogy a Sz.-Istvántól eredő adományok maradjanak a nemzetségnél, mig ellenben a többi királyoktol származók csak az adományos lemenőire, egészvér-fivéreire és ezek fiaira szálljanak, ilyenek nem-létében pedig a királyra. Daczára annak, hogy Kálmán ezen intézkedése általános szabály jellegével bir, mégis a későbbi századokban számos eset fordult elő, hogy birtokok a Sz.-Istvántól eredő adományok hatályával adományoztattak el.34 Valószinü, hogy azon esetben, midőn az adomány a szállásbirtok hatályával ruháztatott fel, az abban való öröklési rend a szállásbirtokéval azonos volt. Kétségtelen azonban, hogy mindazon esetekben, melyekben az adománybirtoknak ezen jellege nem volt, az abban való öröklési rend egészen eltérő elvek szerint nyert szabályozást, melyeknél a döntő az volt, hogy a birtok mielőbbi visszaszállása biztosithassék. Kálmán király emiitett törvényéből e törekvés félreismerhetlenűl kitűnik.35 Minthogy azonban ezen hunc nexum sanguinis arbitrantur (Germania 20. fejezet). Az emiitett öröklési rend sajátságai tekintetében sem Gans E. (Das Erbrecht in weltgeschichtlicher Entwicklung IV. köt. 65. 1.), sem Eichhorn (Deutsche Staats- und Rechtsgeschichte I. köt. 374. 1.) magyarázatai nem kielégítők ; kellő ligyelemben csak az ujabb irodalmi termékekben . részesülnek. (L. Beöthy Leo : A társadalmi fejlődés kezdetei I. köt. II —V. fej., itt a kérdésre vonatkozó munkák is meg vannak jelölve; azonkívül . Dargun Lothxr : Mutterrecht und Raubehe und ihre Resté in germanischen Recht und Lében) a Gierke-féle Untersuchungen zur deutschen Staats- und Rechtsgeschichte czimü folyóiratban XVI. füzet ). A skandináv népjogok minden kétséget kizárólag igazolják, hogy az éízaki néptörzseknél sem törzsi sem ági öröklési rend nem volt, hanem inkább ízszerinti (Gans E. i. m. IV. 537 —Ó70. 1.). A legtekintélyesebb jogkönyv, a szásztükör, szintén csak ízszeriati öröklési rendet ismert (Siegel H. Das deuts:he Erbrecht im Mittelalter 57. 1.) Mindezen a hűbériségtől ment jogok szerint sem a törzsi, sem az ági öröklési rend már csak azért sem lehetett elfogadva, mert az azok feltételét képező képviseleti jogot kezdetben egyáltalában nem ismerték. (L. a már emiitett munkákon kivül Grimm J. : Deutsche Rechtsalterthiimer 472. 1. és Schulte F. kézikönyvét: Deu.sche Reichs- u. Rechtsgeschichte 541. 1. és Gerber C. F. : System des deutschen Privatrechtes 687. s k. 1) 33 Frank i. m. I. köt. 202. 1. 34 Cod. Dip. IV. 1. 25. 1.; és 2. II. 1. ; V. köt. 1. 130. 1. 35 Endiicher : Die Gesetze des heil. Stefan 132. I.