Magyar igazságügy, 1890 (17. évfolyam, 33. kötet 1-6. szám - 34. kötet 1-6. szám)
1890/33 / 2. szám
136 Dr. Sipőcz László 26., 27. §§ ra mondottakat). De amit egyszerűbb és olcsóbb munkaerővel lehet végeztetni s kivált a kívánatos sikert inkább biztositólag : kár arra kiválóbb és drágább munkaerőt forditani. A 41. §-t akkép egészíteném ki, illetve módosítanám, hogy a leltározással megbízott közjegyzőt feljogosítanám, hogy a területén kívül levő vagyon leltározása iránt közvetlenül intézhessen a leltározás iránt megkeresést vagy az illetékes bírósághoz vagy közjegyzőhöz. Ezzel a felek is nyernek, s a bíróság sem terheltetik felesleges munkával Attól is felmenteném a birót, hogy a kiküldő végzésben instructiót adjon a közjegyzőnek, hogy kit hívjon meg a leltározáshoz ; ezt a közjegyző az iratokból vagy más uton ugy is fogja tudni. A 3-ik bekezdésben foglaltakat tehát nem a bírónak, hanem a bírói megbízottnak szóló alakban kellene szerkeszteni. A 43—46. §§ sok részletet tartalmaznak a leltározás módjáról. Mégis hiányzik belőlük, minő eljárás követendő üzleti vagyon, vagy a házastárs közszerzeményi vagyona leltározására nézve. Hiányzik az egyes vagyontárgyak megbecsülése iránt követendő eljárás, nevezetesen a szakértők kijelölése tárgyában a felek és a kiküldött jogai és kötelességei megállapítása. Pedig mindez szükséges, mert a felek közt sok vitára ad alkalmat és megbízható leltár csak ugy készülhet, ha az egyes tárgyak becslése is helyes. Bor meg bor, műremek és vásári munka közt értékre nagy a különbség, bár a tárgy megnevezése ugyanazonos is. A helyes becslés a leltár egyik főkelléke. Különösen hiányzik e czimben annak határozott kijelentése, hogy a leltározással megbízott közjegyző a leltár helyes felvétele tekintetében nyomozó hatáskörrel is bir. Mert ha a közjegyző a leltár felvétele tekintetében kötve volna a felek vallomásaihoz s nem állana jogában és nem volna kötelezve a leltár teljes és helyes felvételéhez szükséges adatokat hivatalból is megszerezni : akkor gyakran nemcsak a feleknek a hagyaték eltitkolására irányzott szándéka miatt, melynek megkisértésétől valamely súlyos jogkövetkezmény — mint pl. az ipso iure örökösödés elvén alapuló jogokban a beneflcium inventarii elvesztése— el nem riasztja, de tudatlanságuk miatt is készülni fog nem teljes, használhatatlan, s így nem csak azoknak, kiknek érdekében felvétetett, hanem a hitelezők, hagyományosok érdekeit is károsító leltár. Csak i g y indokolt a leltárnak hivatalból felvétele, különben bátran lehetne a leltár elkészítését magukra az örökösökre bízni. Annak szabályozása sem mellőzhető, hogy mikor tartozzék a kiküldött a leltározást a helyszínén teljesíteni, illetve minő felelősség terheli e tekintetben a leltározó közeget. Nagyon gyakori, hogy a leltározók üzleti vagyon leltározásakor a könyvvizsgáló vagy a hagyaték egyes alkatrészei megbecsülésével megbízott szakértők eljárásánáL annak szabályszerűségére való kellő felügyeletet mellőzik.
