Magyar igazságügy, 1890 (17. évfolyam, 33. kötet 1-6. szám - 34. kötet 1-6. szám)

1890/33 / 2. szám

134 I)r. Sipőcz László határidő alatt örökös jelentkezik, ez az Örökségét biztosan megkapja. Nem hagyható továbbá megoldatlanul azon kérdés sem, hogy a távollevőt az egy évi határidő lejártáig ki képviseli, vagy képviseltetése mellőztetik-e? Igen gyakori az eset, hogy még az osztály előtt az örökösök érdekében áll, hogy a hagyaték némelv részét eladják, megterheljék, függő üzleteket lebonyolitsanak. Ez rendszerint csak valamennyi örökös hozzájárulásával lehetséges. A távollevő örökös hozzájárulását — ha még nincs gyámhatóságiiag gondnokság alá helyezve, — mert ez esetben gondnokát jogosítanám fel képviseletére — a részére kinevezendő ügygondnok a hagyatéki bíróság által jóváhagyott beleegyezésének kellene pótolnia, ugy a távollevő, mint örököstársai érdekében. A 38. §. azzal volna kiegészítendő, hogy a hagyaték vagy a távollevő örökös gondnoka az idéző hirdetményt külföldi lapokban, különösen olyanokban, melyek a fenforgó körülményeknél fogva inkább juthatnak a távollevő kezébe, mint a kivatalos vagy más fővárosi lap, szintén közzétehesse. A 39—48. §§. a leltározás körüli eljárást, szabályozzák; nagyjában helyesen. Néhány észrevételt még is kell tennem. A 39 §. a hivatalból leltározás eseteit sorolja fel. Kiskorú vagy gondnokság alatt álló örökös érdekében rendel hivatalból leltározást, ilyen utóörökös vagy még csak születendő érdekében azonban nem. Ez nem következetes, mert ha hivatalból védelmezendő a kiskorú öröklési joga, ily védelmet igényel utóöröklési joga is, és pedig annál is inkább, mert az Örökl. tvjav. 411. §-a feljogosítja az utóörököst hogy a hagyaték leltározását követelhesse. Ha tehát az utóörökös kiskorú vagy ismeretlen tartozkodásu vagy még csak születendő: érdekökben a hivatalból való eljárás csak olyan indokolt, mint mikor örökösök. Ingatlanok tekintetében erről ugy az öröklési, mint ez a javaslat tényleg gondoskodnak is. midőn az örökös jogának telekkönyvi bekeblezésével egyidejűleg az utóörökösök jogai bekebelezését is rendeli. Határozatlan a c) pont is, mert azt mondja: «ha az örökösök vagy kötelesrészre jogosítottak közül gyámság alá vagy az 1877. 20. t.-cz. 28. §. a) b) c) pontjai szerint gondnokság alá tartozó személyek léteznek. Minthogy gyámság alá az apai hatalom alatt álló kiskorú nem tartozik, eszerint, ha ilyen kiskorú az örökös, nem volna helye leltározásnak. Viszont, ha valamelyik örökösről az állíttatnék, hogy tékozló (1877: 20. t-cz. 28. § c) pont), hivatalból leltározásnak volna helye, bár még gondnokság alá helyezése nem is kéretett. Nézetem szerint a hagyatéki bíróságnak, ha a községi elöljáróság nem tette, a 29. §. eseteiben szintén hivatalból el kellene rendelnie a leltározást, azonkívül pedig, ha kiskorú, gondnokság