Magyar igazságügy, 1890 (17. évfolyam, 33. kötet 1-6. szám - 34. kötet 1-6. szám)

1890/33 / 2. szám

Kszrevételek a hagyatéki eljárásról szóló törvényjavaslattervezetre. Dr. SIPŐCZ LÁSZLÓ, a fővárosi árvaszék elnökétől. (Második közlemény.)* II. Áttérve Weinmann ur javaslatara, mindenekelőtt utalnom keli azon körülményre, hogy a javaslat indokolás nélkül tétetvén közzé, némely pontnál a szerző czélzatát nehezen vagy éppen nem lehet kideriteni, minek az a hátránya lehet, hogy a biráló a magában veve helyesen gondolt s csak nem szabatos szövegezése miatt félreértett rendelkezést is helyteleníteni kénytelen. Altalánosságban továbbá észrevételem az, 'hogy elbeszélő, magyarázó modorban van tartva, ahelyett, hogy — mint törvény nek kell — rövid, szabatos és tiszta formában fejezné ki a rendelkezéseket, különösen az öröklési törvényjavaslat több rendelkezését magyarázólag ismétli. Ennek a következménye azután az, hogy aránytalanul terjedelmes és még sem meríti ki azon eseteket, melyeket a rendelkezés által szabályozottaknak vél. Kifejezései nem megállapodottak; pl. majd «magyar honos*, majd < belföldi» kifejezést használ ; néhol gyámság és gondnokság alattiakról, másutt kiskorúak es gondnokság alattiakról szól, mi könnyen arra a félreértésre adhat alkalmat, hogy a különböző kifejezések hasznalata czélzatos. így, belföldi alatt nemcsak magyar honost, hanem általában azt, ki az országban lakik, kívánja értetni, vagy a gyámság alatt állók alatt az atyai hatalom alatt álló kiskorú ikat értetni nem kívánja. Pedig többnyire nem ily czélzattal cseréli fel a kifejezéseket. Nem hagyhatom azt sem észrevétlenül, hogy irálya nem mindig magyaros s gyakran nehézkes. A mű beosztását sem tartom kifogástalannak. Az általános részben szembetünőleg az osztrák hagyatéki eljárást tartalmazó 1854. évi augusztus 9-iki osztr. pátens befolyása alatt állott az anyag elrendezése tekintetében. Pedig az, mert nemcsak a hagyatéki eljárást, hanem általában a peren kívüli birói eljárást * A/ első közleményt 1. fentebb 38. s k. 11.