Magyar igazságügy, 1890 (17. évfolyam, 33. kötet 1-6. szám - 34. kötet 1-6. szám)

1890/33 / 2. szám

ioó Dr. Nagy Ferencz beliségen alapuló perrendben kérdésbe jön, az nem azért történik, mert azok a szóbeliséggel összeférhetlenek, hanem egyedül azért, mert önmagukban véve nem kielégitők. Még a szóbeliséggel rendszerint kapcsolatban emiitett szabad bizonyítási elv sem áll a szóbeliséggel közvetlen összeköttetésben. A szóbeliség mellett épugy követhetők törvényes bizonyítási szabályok s követtetnek tényleg nálunk a sommás és bagatell eljárásban, mint a hogy képzelhető s van is Írásbeli per szabad bizonyítási rendszer mellett. Ha tehát a végleges perrend alkalmával az anyagi perjog változás alá fog is kerülni, ez egyáltalában nem zárja ki, hogy azt egyelőre még fentartsuk, s a tervezett részleges szóbeliséget erre az alapra fektessük. A mennyiben egyébiránt a változtatás már ez alkalommal is kívánatos, a javaslat erről eléggé gondoskodik, sőt nézetünk szerint, a mire alább visszatérünk, még tovább megy, mint azt a javaslat czélja szükségessé teszi. Sokkal nyomósabb ellenvetés az, hogy a tervezett részleges reform folytán a végleges perrend s a szóbeliség általános behozatala tetemesen el fog odáztatni. Azonban erre is könnyű a felelet, jobban mondva, azon okok kifejtése után, melyek miatt az eddigi törekvések hajótörést szenvedtek, a czáfolat nem is szükséges. Hisz épen azért szorulunk arra, hogy a szóbeliséggel próbát tegyünk, mert meg kellett győződnünk arról, hogy azt egyszerre általánosan behozni nem vagyunk képesek. Épen azért kell nekünk ez a kísérlet, mert máskülönben a szóbeliséghez talán soha sem juthatunk el. Hogyan lehet tehát elodázásról beszélni, mikor a czélt épen ezen az uton tudjuk igazán elérni ? Ha egyébiránt egy példából is meg akarunk győződni arról, mily lassan megy és mennyi nehézségekkel jár a szóbeliségnek egyszerre való általános behozatala az Írásbeliség után, s mennyivel jobb a szóbeliséget csak fokozatosan életbeléptetni: utalunk a szomszéd Ausztriára. A kísérletek a szóbeliség behozatalára Ausztriában már 186l-ben indultak meg, tehát mar majdnem 30 esztendeje annak, hogy ott a kérdés napirenden áll. Azóta nem kevesebb mint öt javaslat készült (1861., 1867., 1870, 1876., 1881); a két utolsó egy mindenütt ismeretes kiváló jogász, Glaser volt osztrák igazságügyminiszter műve, a kiről tudva van, hogy nemcsak a német munkálatokat használta fel, hanem a franczia, angol és más nemzetek eljárását is alaposan ismerte. Ennek daczára Ausztriában még mindig nincs más szóbeliség, mint az, melyet az 1873. évi bagatelleljárás hozott be, tehát annyi sem mint nálunk. S mit látunk ennyi idő után most Ausztriában történni ? Talán fokozott erélylyel készülnek a már oly régóta kész szóbeliségi perrend életbeléptetésére? Szó sincs róla; hanem történik az, hogv a kormány ezelőtt két évvel (1888. január 27.) oly javaslattal lépett a birodalmi tanács elé, mely szerint a bagatelleljárás, az elsőfolyamodásu törvényszékek előtti szóbeli felebbezési tárgyalással s a legfőbb Ítélőszék előtti írásbeli.