Magyar igazságügy, 1890 (17. évfolyam, 33. kötet 1-6. szám - 34. kötet 1-6. szám)

1890/33 / 1. szám

2 Dr. Zsögöd Benő II. Fejezet. Hatályban maradó öröklési jogszabályok. 4- §• Hatályban maradnak a családi hitbizományi intézményre saz ezzel kapcsolatosan fenálló hajadoni jogra vonatkozó törvényes szabályok. Megmarad továbbá az özvegyi jog a hitbizományi javakban. Egyszersmind a hajadoni jog és az Özvegyi jog tárgyában fenmaradó ezen szabályok érvénye kiterjesztetik az ország azon részeire, a hol az ausztriai általános pDlgári törvénykönyv van alkalmazásban. A kötelesrészt azonban, a miképen az az alapító halálával annak leszármazóit, atyját, anyját és házastársát az öröklési törvény alapján megilleti, az örökhagyó hitbizom íny alapítás által sincs jogosítva a törvényben megállapított kitagadás esetein kívül elvonni vagy megcsonkítani, és azon körülmény, hogy az alapításhoz a királyi jóváhagyás az alapító életében hozzájárult, a nevezettek jogainak rövidségére nem szolgálhat. 5. §• Hatályban maradnak a római latin- és görögszertartásu, és a görögkeleti egyházak főpapjainak ; valamint az ezen egyházak többi egyházi személyeinek hagyatékában való öröklésre nézve törvényesen fenalló külön szabályok. A mennyiben eddigelé is e szabályok az általános öröklési jogban birták kiegészitésöket, ez utóbbiaknak helyébe ezen kapcsolatban is az öröklési törvény határozmányai lépnek. Áll ez nevezetesen a törvényes örökösödést és az örökhagyó rendelkezésén alapuló öröklést illetőleg, annyiban, a mennyiben az emiitett szabályok mellett az öröklés e nemeinek jelenleg is helye van. Az öröklési törvénynek a kötelesrészt tárgyazó határozatai alá az emiitett személyek, mint örökhagyók, azzal a megszorítással tartoznak: hogy az apai, anyai, ugy nemkülömben a mi az utóbb emiitett egyházak főpapjait illeti, a leszármazói kötelesrész is, és egyátalán az öröklési törvény II. czim IV. Fejezetéből kifolyó leszármazói kötelesrész, egyedül a hagyatéknak, és ennek is csupán azon mennyisége alapján követelhető, a mely a fentebbiekben fentartott szabályok szerint, az elhunytnak részéről szabad végrendelkezésnek a tárgyát képezi. A szabad rendelkezésre egyes esetekben kinyert királyi vagy egyházfelsőbbségi engedély e korlátolások mértékére nincsen befolyással. 6. §. Nem változik az eddigi jogállapot, a mi illeti a külföldi alattvalóknak az öröklési képességére vonatkozó elveket.