Magyar igazságügy, 1889 (16. évfolyam, 31. kötet 1-6. szám - 32. kötet 1-6. szám)

1889/32 / 6. szám - A büntetőtörvénykönyy 92. §-ához

Az alkoholizmus törvényszéki jelentősége galmas munkás volt, megbízhatatlan és tunya lesz, munkájával és érdekeivel nem gondol, azokat a véletlenre bizza ; természetes érzékenysége tompul; a környezetében támadó fájdalmat és nyo­morúságot nézi, a nélkül hogy fölvenné ; az előbb szende és türel­mes egyén indulatos, ingerlékeny és kitörő lesz ; finomabb kedély­tulajdonságait és jobo nevelésének szokásait háttérbe szorítja a léha és piszkos erkölcstelenség, a goromba beszédmód és durva maga­viselet*. Az iszákos egyén a felmerülő nehézségek okát nem magá­ban keresi, hanem külső viszonyokban. Hogy üzlete pang, gaz­dasága lassan pusztulásnak indul, hogy hivatalában nem halad előre, azt személyén kivul eső tényezőknek tudja be. Sőt a saját excessusait is, az ő fölfogása szerint, csak külső viszonyok okozzák. A dolog természete hozza magával, hogy a mindinkább növe­kedő baj külső folyományai által első sorban sújtott család nem nézi szótlanul a dolgok folyását és a baj okozóját, a részegeskedőt, apostrophálja. Ezen jogos felszólalásokból erednek a gyakori szó­váltások, házi jelenetek, melyek allól ismét csak ugy húzza ki ma­gát a részegeskedő, hogy megszokott megnyugtató szeréhez nyul és a szeszes italba öli buját és keservét, — természetesen mindig ugyanazzal a megokolással, hogy csakis a viszonyok kényszeritik az ivásra. Az egyre folytatott ivási excessusok (a szellemi élet szer­vének, az agynak mindmegannyi insultusai) dekomponáló hatása azonban számos, kétségtelen kóros tünetben nyilvánul. Az egyé­nek testileg és szellemileg elhagyják magukat, rendetlenek lesznek viseletükben és életmódjukban, erejük lankad, rövid kis munka után kimerülnek, aluszékonyak lesznek, nehezebb a fölfogásuk, el­határozásaikban ingadoznak, azokat halogatják, mindig szórako­zottaknak látszanak és a baj fokozódásával határozottan feledé­kenyek lesznek. Ezen psychikus tüneteknek megfelelnek a testi tünetek is. A beteg tekintete, arczkifejezése üres, merev, mozdu­latai lomhák, izomzata petyhüdt, komplikáltabb izomműködései bizonytalanok, reszketegek. Ezekhez mindenféle testi bántalmak járulnak : az emésztés rendetlen, nagy bágyadtság fogja el a be­teget, fájdalmak a fejben és végtagokban mind sűrűbben lépnek föl, szédülések napirenden vannak. Mindezeknél azonban fontosabb azon mély jellemváltozás, mely az iszakosságnak gyakori kóros következménye. Ezen hatá­rozottan kóros változása pedig a hangulat állandó irritabilitásában, kóros ingerlékenységben áll. A szellemi közömbösség és elzüllés, az erkölcsi fölfogás és az illem érzésének eltompulása mellett ezen egyének szakadatlanul nagy fokú ingerlékenység ha­tása alatt állnak, mely a környezettel való folytonos súrlódásokra és nem ri;kán dühös kitörésekre vezet. Minden téveszme és káp­rázat nélkül, csupán a kóros ingerültség gyors fokozódása követ­Magyar Igazságügy 1889. XXXIII 6. 29

Next

/
Oldalképek
Tartalom