Magyar igazságügy, 1889 (16. évfolyam, 31. kötet 1-6. szám - 32. kötet 1-6. szám)

1889/32 / 6. szám - A büntetőtörvénykönyy 92. §-ához

428 Dr. Salgó Jakab gesztése vagy súlyos megzavarása. A szeszes italok folytán jelentkező öntudatlansági állapotok majdnem kizárólagosan csakis az ilyenképen hajlamosított egyéneknél tapasztalhatók és csak ritkábban kerülnek észlelés alá olyanoknál, kik gyakori ivási excessusok által ellentállási képességükben hanyatlottak. Az ide tartozó esetekben kétféle módon folyhat le a kóros mérgezési állapot. A szeszés ital élvezetével közvetlen kapcsolatban vagy rögtön vagy pedig rövid ideig tartó prámonitorikus tünetek (kisebb fokú izgalom, szorongás, szédülés) által bevezetve, az egyén öntudatlanul összeesik és erősebb vagy gyöngébb általános rángásokat mutat, melyek mindenben a nehézkóros rángásokhoz hasonlítanak. A rángások csak perczekig tartanak és utánuk az egyén vagy mély álomba esik, melyből csak órák múlva ébred, vagy pedig mély stuporban marad, mely szintén órákra terjed. Ébredésekor teljes emlékezethiány födi a lefolyt állapotot. Az ide tartozó esetek egy másik sorában szintén rögtön vagy igen rövid bevezetési stádium után az egyén a legnagyobb fokú dühöngésben tör ki, mely dühöngés abban is hasonlít az epileptikus dühöngéshez, hogy a beteg a legveszélyesebb támadásokat intézi környezete ellen. Ezen támadások az egyén teljes erejével, a legkíméletlenebb módon és a legvadabb indulatossággal intéztetnek bárki ellen, a ki ilyenkor eléjök áll. A dühöngés tartama alatt senkit meg nem ismer, áldozatát nem válogatja és néha valóságos mészárlást visz végbe. A roham, a milyen egyszerre és váratlanul jött, ugy rövid néhány perez után el is múlik ; a beteg, mint az általános rángások után, mély álomba esik és ébredésekor a rohamban történtekről semmit sem tud. Ezen állapotok vizsgálatát és helyes felismerését nagyban megnehezíti a roham rögtöni kitörése és praecipitált lefolyása, mely miatt néha az egész roham nem is tart tovább, mint néhány perczig, mely idő alatt épen csak a vak támadás és az önkivületesség vadságával véghezvitt vérengzés folyhatott le. Igen nagy mértékben hozzájárul az elbírálás nehézségeihez az, ha a roham kitörését megelőzőleg véletlenül szóvitába vagy épenséggel veszekedésbe elegyedett az illető egyén, ugy hogy a véres tett a megelőző öntudatos perpatvar egyenes folytatásaképen tűnhetik fel. Pedig sok esetben épen az ilyen kis fokú izgalom és jelentéktelen szóvita fejleszti ki a szeszmérgezés hatása alatt álló egyének önkivületes dühöngését, melynek megszűntével és az öntudat ébredésével az egyén emlékszik ugyan a rohamot magát megelőzött események részleteire, de maga a büntetendő cselekmény hiányzik a psychikai folyamatok sorozatában. Világos, hogy ilyen esetekben nagyon könnyen fölmerül az a gyanú, hogy a vádlott által fölhozott emlékezethiány csak konok tagadás vagy az öntudatlanságnak puszta simulatiója, miután a tényleges öntudatlanság objectiv és klinikai ismertető jele sem más, mint az emlékezet hiánya. Azért