Magyar igazságügy, 1889 (16. évfolyam, 31. kötet 1-6. szám - 32. kötet 1-6. szám)

1889/32 / 6. szám - A büntetőtörvénykönyy 92. §-ához

426 Dr. Salgó Jakab tekintetben a bírói tévedések száma, mint az elmekórtani szakértőké. Elenyészően kicsiny azon esetek száma, melyekben tapasztalt és gyakorlott psychiaterek elmebetegséget konstatáltak volna, a hol ilyen nem volt; de igen nagy azoknak a száma, a melyekben jogászi körök a tényleges elmebetegséget teljességgel fel sem ismerték. Ezen különben nem is lehet csodálkozni. Azért e helyütt csak azon kérdéssel kívánunk foglalkozni: melyek az iszákosságnak azon esetei, illetőleg tünetei, a melyekben és a melyek miatt az esetleges bűncselekmények psychiatrikus elbírálás alá esnek. Szóval: keresni fogjuk a szeszes italok élvezésének kóros tüneteit. A szeszes italok élvezetéből eredő káros állapotok törvényszéki elbírálása nagyobb nehézségekkel jár. Ezen nehézségek egyrészt onnan erednek, hogy a szeszes italok élvezetéből folyó tünetek oly számosak és fokozataikban oly különbözők hogy egyik részök még a teljes épelméjüségen belül esik, másik része pedig a legsúlyosabb öntudati zavarokban, a szellemi folyamatok teljes felfüggesztésében nyilvánul. De abban is áll a nehézség, hogy a kóros és a physiologikus tünetek határvonalai nagyon is elmosódottak és hogy az élvezett szeszes italok mennyisége maga semmiféle útbaigazítást nem ad. Az utóbbi tény fölötte fontos. A szeszes italok hatása ugyanis nem függ kizárólag azok mennyiségétől. A szeszes italok hatása lényegében három componensből áll : az ital minőségéből, az egyén szervezeténék vissz ahatási módjából és végre az ital mennyiségéből. Ezen három componens értéke a különböző esetekben igen különböző. Egyszer az élvezett szeszes ital mennyisége egészen mellékes, a mennyiben bizonyos egyéni szervezeti föltételek mellett a legkisebb mennyiség is a legsúlyosabb kórtünetekkel jár ; máskor csak az ital minőségének tekintetbe vétele mellett van jelentősége a mennyiségnek is. Magától értetődik, hogy konkrét esetben a szeszes italok hatásának ezen három tényezője külön-külön veendő figyelembe és orvosszakértői szempontból mérlegelendő. Azonban ezen tényezők behatóbb taglalása nem tartozik ide, mert tisztán orvosi természetű. Ide csakis a szeszes italok élvezéséből vagy túlságos élvezéséből eredő tünetek tartozhatnak, a mennyiben ezen tünetek a törelbirálás alapját cs kiinduló pontját szolgáltatják. Ezen szempontból mindenekelőtt meg kell különböztetni a részegséget az alkoholizmustól. A részegség egyszeri, alkalmi ivási excessus következtében mutatkozó, minden esetre abnormis állapot, mely a szeszes ital közvetlen behatása alatt fejlődik, rövid pár óráig tart és az elmebetegségnek kétségtelen tüneteit nem mutatja. Nevezetesen pedig nem jár a részegség öntudatlansággal vagy számbavehető öntudati zavarral és nem jár téveszmékkel vagy érzéki káprázatokkal. Az egyedüli változás, mely a részegséget jellemzi, muló hangulatbeli változás, mely az egyén