Magyar igazságügy, 1889 (16. évfolyam, 31. kötet 1-6. szám - 32. kötet 1-6. szám)
1889/32 / 6. szám - A büntetőtörvénykönyy 92. §-ához
A kir. ügyész a rendőri előnyomozás terén 419 A kir. ügyészség, miután a vád íbrmulázására és emelésére szükségelt adatokat egybe nem gyűjthette, az által, hogy a rendőrhatóság az iratokat közvetlenül a törvényszék felülvizsgálata alá bocsátotta, nem is lehetett azon helyzetben, hogy a közbenjöttével teljesített s félbe szakadt előnyomozás adatai alapján az elővizsgálat elrendelése iránt a bírósághoz bármifele indítványt előterjeszthessen. S mindezek daczára azon példa nélküli eset következett be, miként a törvényszék a rendőrség kezeiben levő s még a kir. ügyészség által- a bíróságnak át nem adott letartóztatottnak azonnali szabadon bocsattatását rendelte el. A törvényszéknek hasonló intézkedése mélyen bele vág ugy a nyomozó rendőrhatóság, mint a kir. ügyészségnek törvény biztosította vádlói jogkörébe. Xem ok nélkül s méltán érzékenyen érinti az iménti s a büntető jogszolgáltatás érdekeit előmozdítani hivatott factorok hatalmai köret. Nem vonja senki kétségbe, hogy az egyéni szabadságnak bármily korlátozása, miután az emberi jogok legradicalisabb s mindenkivel egyaránt veleszületett jogának felfüggesztésével jár. csak minden esetben meggondolás tárgyát képező hatósági cselekmenyként leljen alkalmazást. Úgyde eljárásunk nemcsak megengedhetővé teszi, hanem az idéztük ügyészségi utasítás meg is követeli, hogy kir. ügyészeink a vizsgálat sikerének érdekében a bűntett gyanújával terhelt egyének letartóztatása iránt közbiztonsági közegeinket esetleg távirat utján is megkeressek. A közölt esetben a kir. ügyészség kizárólag a vizsgálat sikerének biztosítása vagyis a bűntársakkal való összebeszélés elhárítása okából intézkedett terheltnek letartóztatása iránt. Mihez képest a törvényszéknek a rendőrség által hozzá beterjesztett iratok alapján nem a terhelt mellett felajánlott biztosíték szemmeltartasaval kellett az erderrben hatarozri. ha rrár abba. bár szabálytalanul, bele bocsátkozott, hanem első sorban a letartóztatás elrendelésének alapját képező oknak méltánylása lett volna kizárólag törvényes szempontul elfogadandó. A törvényszéknek ismertetett azon intézkedése után. hogy a nyomozás során letartóztatottnak szabadon bocsattatását rendelte el, sértettnek kártérítési érdekei is érzékeny hátrányban részesültek. Feljelentése által sértett csupán azt kívánta kipuhatolni, hogy a kereskedéseben alkalmazottak közül kit gyanúsíthat igazában a kereskedésében mar hosszabb időn at elveszett portékák ellopásával s ezen lopott portékák megvételével. S az által, hogy a letartóztatott zsibárus a törvényszék által szabadon bocsáttatott, minek folytan viszont a nyomozó rendőrhatóság a további nyomozást megszüntetettnek jelentette ki, továbbá az által, hogy a kir. ügyészség ebben a kérdésben feiebbezéssel elt. sertettől elvonatott az alkalom, hogy vadját bebizonyíthassa s meg28*