Magyar igazságügy, 1889 (16. évfolyam, 31. kötet 1-6. szám - 32. kötet 1-6. szám)

1889/31 / 1. szám

A büntető törvény revisiójához 9 sitessenek a kísérlet miatt büntetlenségben azok is, a kik nem önként állottak el, a kikre nézve a részes elállása épen azon véletlen s akaratuktól független körülményt képezi, mely miatt a büntető cselekmény be nem végeztetett. A 67. §. azért akként módosítandó, hogy nem a kísérlet nem büntettetik, hanem hogy: «a kisérlet miatt nem büntettetik az, a ki» stb. VIII. 73. és 74, §§. A min. javaslat 73. és 74. §-ainak mellőzése nem bizonyult szerencsésnek. a) Az excessusra vonatkozó 73. §-t illetőleg : A tolvajok, az egyik esetben károsultnak cselédei által, egy másik esetben két csősz által tetten éretvén, a tolvajok egyike forgópisztolyából ismételt lövéseket intézett a cselédek, illetve a csőszök ellen. Társai a kedvező alkalom felhasználásával kocsira kaptak és a megejtett zsákmánynyal elhajtottak. íme két egészen analóg, s azért egyformán eldöntendő eset. Es mégis, az első esetben a Btkv. 345. §-a szerinti minősítés a részesekre nem alkalmaztatott, «mert az erőszak nem volt közös előzetes megállapodás eredménye* (1881. évi 3592. sz. B. J. T. II. k. 358 1.) a mi más szóval annyit jelent, hogy az excessus a részeseknek soha sem számitható be, mert az excessus soha sem lehet előzetes megállapodás eredménye; az előzetes megállapodás eredménye pedig soha sem excessus ; az excessus és előzetes megállapodás egymást kizáró fogalmak. A másik esetben ellenkezőleg a részesek is a súlyosabb minősítés alapján vonattak felelősségre (14944/82. sz. U. o. V. k. 316. 1). Az excessus helyes szabályai szerint a második Ítélet helyes volta kétségtelen, de a positiv törvény szempontjából az első ítélet helyessége nagyon is védelmezhető Mert a 73. §. tényleg s feltétlenül azt mondja, hogy az excessus a részeseknek be nem számítandó. A min. jav. 74. §-a pedig, mely ezen szabály alóli kivételt tartalmazta, a törvénybe fel nem vétetett. A 73. §-ból a helyes szabály a törvény csak olyatén értelmezése mellett sikerülhet, mely már nem értelmezés többé, hanem törvénypótlás. b) Ugyanilyen helytelen s a büntetőjog jogosult érdekeit ki nem elégíthető eredményekre vezetett a Btkv. 74. §-a, a min. jav. 73. §-ának elhagyása folytán. Egyes kivételes esete <től eltekintve, ismételten kimondatott, hogy lopás esetében az e^yik tolvajtárs cselédminősége a többi részeseknek be nem számitható. Ezen eiv büntetőjogi helytelenségét ép oly kevéssé lehet tagadni, mint azt, hogy az a törvény 74. §-ának szükségszerű következménye ; mert az, hogy az egyik részes cselédminősége, midőn ez által a lopás elkövetése lehetővé tétetett vagy könnyittetett, reális jelentőséget nyer — a mi épen annak a részesek elleni beszámítását igazolja — nem szünteti meg ezen körülménynek, a cselédminőségnek, személyes voltát. A személyes körülmények pedig a Btkv. 74. §-a kategorikus kijelentése szerint nem oszthatók.