Magyar igazságügy, 1889 (16. évfolyam, 31. kötet 1-6. szám - 32. kötet 1-6. szám)

1889/31 / 1. szám

74 Carrara elveik természetét; csak ezután hódították meg ezen elvek az elméletet. A ki valamely tudomány fejlődését megfigyeli, gyakran találkozik az emberi ész azon jelenségével, hogy egy éles elme jós tekintettel előre lát valamely folyományt, mig mielőtt az előz­mény kimondatott volna. De a közös jogok létezése olyan igazság, mely ha egyszer elismertetett, társadalmi vihar kell hozzá, hogy időlegesen eltűn­jék az emberek tudatából. Előbb pusztuljon el a társadalom és alakuljon meg, ha tud, uj formában: akkor megvalósulhat azoknak kívánsága, kik a kö zös jogokat ellenzik. De a mig a társadalom ugy lesz szervezve, mint m a, abban vannak és lesznek közös jogok, bármit beszélnek a kritikusok ; megsértésük szükségkép befolyással van a büntet­tek osztályozására, mert különben a bűntett fogalma hamisulna meg, fonákká, önkényessé válnék. Megesett ez azokon, a kik összetévesz­tették azt, a mi sok ember puszta kivánsága lehetett, azzal, az összes polgárságnak egy személyben központosuló közös joga. Az összes polgárok óhaja lehet, hogy ne történjenek iopások; az összes polgárok kivánsága és érdeke lehet, hogy az ország népes­sége emberölések által ne csökkenjen : de azért nem lehet mon­dani, hogy a magánemberen meglopása vagy megölése által sértett jog közös. Ha a közös jogokat igy érteimeznők, képtelenség jönne ki s meghamisittatnék az illető elmélet, mert összetévesz­tetnék az, a mi a társadalmi testület joga, azzal, a mi minden egyes társulatot személyesen illet meg. Bevégzem értekezésemet azon megjegyzéssel, hogy a közös jogok elmélete nem uj, hanem a régi Rómáig megy vissza és tisztán maradt, mig a despotismus meg nem hamisította, el nem homá­lyosította. A régi rómaiak «majestas»-a az egész polgárságot illette. A zsarnokok azután azt mondták: «az állam én vagyok* ; ezzel a közös jog egy személy joga lett, s az maradt mindaddig, mig* a mivelődés haladása a zsarnokság tévelygéseit meg nem szün­tette. Azért, ha kérdést a hazug szólamok nélküli végső fogalmaira akarjuk felbontani, a közös jogokat tagadni, annyi mint bevallani, hogy csak a despotismus képzelt jogaiban hiszünk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom