Magyar igazságügy, 1889 (16. évfolyam, 31. kötet 1-6. szám - 32. kötet 1-6. szám)

1889/31 / 1. szám

Az ontológiáról 7i lekménynek minősítő és súlyosító körülményei gyanánt kell számba venni. így, a ki az utast azért öli meg, hogy megrabolja : a czél által minősült emberölésért felel ; a ki idegen lakásba törve lopott: betöréses lopással fog vádoltatni, nem pedig lopás által minősülő laksértésért. Könnyű a közös jogok eme fogalmát gúnyolni és «furcsaságá­nak nevezni. Az egyedüli kérdés az : léteznek-e ily közös jogok vagy nem ? Lehetetlen tagadni, hogy léteznek: mindenki érzi. Léteznek pedig nem valamely bölcsész vagy tudós szeszélyéből, hanem mert lételük logikai kényszerűséggel foly a polgárok tár­sulásából, ha ennek szabad fejlődés engedtetik és nem nyomja zsarnoki hatalom. Ha létezésük valakinek nem tetszik, ugy okozza ezért a társadalmi állapotot, de nem azt, a ki elismeri, hogy vannak és ebből levonja a logikai következtetést. Azt fogják mondani, hogy ezen okoskodás sophistikus, mert arra megy ki, hogy igy van, mert igy van. De lehet e kézzelfogható dolgokban máskép okoskodni? Talán ez volna a helyes érvelés módja: igy van, mert azt hiszem, hogy igy kell lennie! Ha létezik a jogok e két neme, ugyanis egyrészt külön jogok, melyek csak némely megha­tározott egyéneket, embeii minőségük folytán érdekelnek, s más­részt oly jogok, a melyek az állam összes polgárait, e minősé­gükben érintik : akkor a kérdés gyakorlatilag azon fordul meg, vájjon melyik dolog érdemel erősebb oltalmat : az-e, a melyhez csak egy polgárnak-, vagy az, a melyhez húszezer polgárnak van joga ? Bizonyos, hogy a polgár, ki e jogot egészen birja, becsesebbnek fogja találni ezt, mint a másikat, melyben összes polgártársaival osztozik. De a társadalmi hatalom, melynek kötelessége a társultak oltalmazása, nem gondolkozhatik igy. Azért általában a mi felfogásunkat támogatják a müveit népek összes ujabb törvényhozói ; ezek mind fontosabbnak tartották aközkárt, mint a magánkárt okozó büntettek üldözését, mindannyian ezen ismérvet követik a kiszabott büntetéseknek biztositéki minő­ségénél és elejtették a forint és krajczár szegényes ismérvét mely ugy látszik, ellenfeleink istene Valaki bizonyos értéket lop másnak zsebéből. Ez magánkárt okozó bűncselekmény. Furtummal van dolgunk s e bűntett-faj, a lopott tárgy nagyobb vagy kisebb értéke szerint, súlyosabb vagy enyhébb lesz. Más valaki olykép fosztott meg egy polgárt tulajdonától, hogy hamis pénzt adott neki valódi helyett. Lényegében, a tettes czélja és az áldozatnak okozott kár szerint ez is furtum. De minthogy az eltulajdonítás eszköze hamis pénz volt, a cse­lekmény nem a magántulajdon ellen irányuló büntettek osztályához tartozik többé. Az ez által, mint eszköz által sértett jog közös jog. Azon jog, mely a közforgalmi pénz sérthetetlenségére nézve minden polgárt megillet; mert a pénz mindnyájuk használatára

Next

/
Oldalképek
Tartalom