Magyar igazságügy, 1889 (16. évfolyam, 31. kötet 1-6. szám - 32. kötet 1-6. szám)
1889/31 / 1. szám
A német polgári törvénykönyv tervezete, stb. 4i A nehézség nem is itt, hanem az actiones in rem s a statuskereseteknél van. S hiába törekedett Windscheid az ő «Anspruch»jával egy mindent fedő széleskörű kategóriát megteremteni, ennek nyomdokában legalább is ép annyi nehézség támadott, mint a hányat neki elhárítania sikerült. Meggyőződésünk szerint akár kereset, akár pedig igényelévülésről szólunk az általános részben, kételyek elhárítása végett mégis elkerülhetetlen lesz a különös részben mindenütt meghatározni, hogy mi és mennyiben évül el. Legfölebb csak az lesz a különbség, hogy a n. t. «igény»-fogalma mellett nem szükséges a követelési jogoknál különösen kimondani, hogy az elévülés magát a követelést érinti. De egyébként akár igény-, akár keresetelévülésről legyen szó az általános részben, az intézkedések súlypontja, a különös rész határozmányai körébe fog esni. És csak meg kell nézni bárkinek azt a keresztül-kasul clausulálást, melyet a n. t.-nek a 154. §-ban foglalt általános rendelkezése felmutat,10 hogy meggyőződjék, csak mily áron lehet ezt a kérdést cáltalános* alapon szabályozni. Azaz, hogy még így sem lehet, a mint ez a n. t. különös részének idevágó intézkedései alapján nyomban észlelhető.11 Mi tehát nem látunk semmi hasznot abban, hogy a n. t. a Windscheid elméletét acceptálta, söt törvényszerkezeti szempontból az a tervezet világos hátrányával jár. A miből az is kitűnik, hogy legkevésbbé sem lehet kifogásolni, ha m. t. — haladva az eddigi törvénykönyvek túlnyomó részének nyomdokain— a ckeresetelévülés» használata mellett maradt meg. Az általános rész feladata azonban a keresetelévülés rendes időtartamát, az elévülés kezdetét s azokat a körülményeket meghatározni, melyek a keresetelévülés megakasztását illetve megszakítását idézik elő. Az időtartam kérdése czélszerüségi kérdés.12 Mindenesetre a másik két pont az, melyek szabatos körülírása nagy jótétemény a gyakorlati jogéletre nézve. Ebből a szempontból bizonyára nem is lesz felesleges ezeket a kérdéseket röviden érinteni. 10 N. t. 154. §. : «Das Recht einer Person, von einem Anderen eine Leistung zu verlangen (Anspruch), unterliegt der Verjáhrung (Ansprachsverjáhrung), sofern nicht das Gesetz ein Anderes bestimmt. Es macht keinen Uuterschied, ob der Anspruch auf einem Schuldverháltnisse oder auf einem anderen Rechtsgrunde beruht. — Der auf einem familienrechtlichen Verháltnisse beruhende Anspruch unterliegt nicht der Verjáhrung, soweit er auf Herstellung des dem Verháltnissa entsprechenden Zustandes fiir die Zukunft gerichtet ist». 11 V. ö. különösen a n. t.-nek a telekkönyvezett jogokból eredő igények elévülhetetleoségét rendelő 847. §-át. 12 A mi as elévülés időtartamát illeti, ezt a n. t. (15 5- §•) 30 évben állapítja meg, de azt léayegesen megrövidíti olyan keresetek (ragy hogy a tervezet terminoicgiíjó*oz ragaszkodjunk: olyan «igények») tekintetében, melyek a mindennapi forgalom ugyieteiDÓi származnak.
