Magyar igazságügy, 1889 (16. évfolyam, 31. kötet 1-6. szám - 32. kötet 1-6. szám)
1889/31 / 1. szám
Non bis in idem 27 A vádlottnak jogában áll követelni, hogy csak azon tények miatt hozassák ítélet, melyek miatt vád alá vonatott, s melyekre védelmét irányozta. Ezen tények a vád által bizonyitandók be. A vádlónak nincs joga, sem a vádlott javára, sem ennek terhére a vádat mással helyettesíteni. Ezen rendszer a continentalis perjogokban elfogadásra sehol sem talált. Ezen rideg elv szerint a vádló azon esetben, ha a főtárgyaláson kitűnik, hogy a vádlott ellen bebizonyított tények más büntettet állapítanak meg, mint a melyre a vád irányozva volt, összetett kezekkel kénytelen nézni, hogy a vádlott íölmentetik. Az ilyen fölmentés azonban csak ephemer értékű, mert a vádló a fölmentő Ítélet után a bebizonyított tényállásnak megfelelő uj váddal léphet fel. Ezen rendszer ellen már Angliában is erősen sikra szállnak s a polgári társadalom és a jogbiztonság érdekében az anomáliák megszüntetésére törekszenek. Kétségtelen, hogy a közbiztonságra nézve rendkívüli hátrányos azon kényszerhelyzet, melynél fogva a biróság kénytelen fölmentő Ítéletet hozni, ha a főtárgyalás során más bűntett bizonyul be, mint a melyre a vád eredetileg irányult, pl. lopás helyett sikkasztás vagy csalás. De hátrányos ezen rendszer az igazságszolgáltatás menetére nézve is, mert formális felmentés után ismét uj eljárás veszi kezdetét a bebizonyított tényállás alapján. A biróság részére fentartott jogkérdések természetéből következik, hogy a tények megítélésénél teljes függetlenség illesse meg. b) A második rendszer az előbbinek épen ellenkezője. E szerint a vádló jogosítva van a vádat tetszés szerint megváltoztatni s kijavítani; ezen szabadságnak korlátokat csak a vád alapja jelöl ki, a mennyiben ezen alapot a vádló el nem hagyhatja. A tett ugy szolgál Ítélet alapjául, a minővé az a főtárgyalás során alakult. Itt az eredeti vád tartalmával való azonosság szóba nem jön. A vádlott nem tehet kifogást a vád kiterjesztése ellen. c) A harmadik rendszer, melyet az osztrák eljárás is elfogadott, bizonyos mértékig megengedi a vád kijavítását, a menynyiben a vád tárgya a főtárgyalás folyamán változást szenvedhet; ámde ezen kijavítással az eredeti vád azonossága nem szüni^^ meg teljesen. Ezen azonosság az, mely a biróság működésénél^ :c természetes kezdő és végpontjait meghatározza, mert csak ezerig területen belől marad a felek közti peres eljárás ugyanaz. Az azo-V nosság követelményéből következik : a) negatíve, hogy az Ítélet a vádat objectiv irányban át nem lépheti, b) positive, hogy az ítélet által a vád consumtiója következik be s ezen időpont után egy és ugyanazon cselekmény büntetőjogi üldözésének lehetősége ki van zárva. Ahhoz azonban, hogy a b) pont alatt érintett perjogi hatás bekövetkezzék, okvetlenül szükséges, hogy az ítélet a vádat teljesen kimerítse.