Magyar igazságügy, 1889 (16. évfolyam, 31. kötet 1-6. szám - 32. kötet 1-6. szám)
1889/31 / 1. szám
A büntető törvény revisiójához 11 IX. 75- §• Az emberi positiv vagy negatív magatartás (cselekvés, mulasztás) mely a külvilágban előidézett jogsértő változásnak, a bűntett tényálladékához tartozó eredménynek okát, causalitását képezi, lehet szándékos, a nélkül, hogy azért szükségszerűen szándékosnak kellene lennie az eredménynek is. Kővel dobok egy állat után. A kő embert talál. Az ember megsérül, esetleg meghal. A kődobás szándékos, de a testi sértés, az emberölés, nem szándékos, néha még culposus sem. Mikor szándékos az eredmény ? A törvény ezt s általában a szándék fogalmát meg nem határozza. A törvényhozó abból indult ki, hogy ez nem jogi, hanem psychologiai fogalom. Ezt megengedem. De ha azt látom, hogy ott, a hol felvilágosítást kapnom kellene, egy egységes, lényegében azonos válasz helyett, lényegesen eltérő s oly válaszokat kapok, a melyek a szerint, a mint az egyiket vagy a másikat fogadom el, egy s ugyanazon tényállás mellett eltérő, ellentétes büntetőjogi eredményre vezetnek : akkor a kizárólag gyakorlati czélokat követni hivatott törvény hallgatásának helyessége iránt nem lehet nem kételkednem. A vonatkozó hazai judicaturának tanulmányozásából itt csak a legfontosabb kérdésre, az ölési szándékra szorítkozva, — a következő képet nyertem : Ha valaki levágja másnak a fejét, vagy mást fejével viz alatt tart, a mig meg nem ful, addig — de jóformán csak addig — nincs kétség. A tettes, feltéve, hogy beszámítható állapotban volt, ölési szándék alapján vonatik büntetőjogi felelősségre. De mihelyt az eset kevésbbé flagrans, alsóbiróságainknál azonnal kezdődnek a kételyek, s az ölési szándékra rendesen tagadó a felelet, ha véletlenül nincs valamely szembeszökő lélektani indok, mely az áldozat halálát a tettes czéljában levőnek bizonyítja A tisztító munka, melyet e téren különösen a m. k. Curia végzett, egyenesen bámulatos, s alsóbiróságainkra — ezen elismerést tőlük megtagadni nem lehet — volt is jótékony hatása. Ma a viszonyok lényegesen javultak. De nem minden téren. Legjobban az ölési szándéknál. Ámde itt is a helyesebb felfogás állandóságának teljesen megbízható biztositéka nélkül. Más esetekben a szándéknak és a czélnak összezavarása még napirenden van Az én nézetem, melyet lényegében a m. k. Curia Ítéleteiben is kidomborítva találok, subjectiv formulában kifejezve az, hogy szándékos azon eredmény, melynek bekövetkezhetését a tettes előre látta; objective kifejezve: ca cselekvésnek vagy mulasztásnak rendszerinti eredménye szándékos>. A75 §«nak ily kijelentéssel megtoldása a judicatura egyöntetűségére a legjótékonyabb befolyással lenne. A tudósok vitatkozhatnak afölött, mi a szándék lényege, az akarat-e vagy a tudat, vagy a
