Magyar igazságügy, 1889 (16. évfolyam, 31. kötet 1-6. szám - 32. kötet 1-6. szám)

1889/31 / 1. szám

ma A büntető törvény revisiójához, Dr. HEIL FAUSZTIN fiumei k. ügyésztől. (Első közlemény.) Az igazságügyi kormány ugy látszik komolyan czélba vette a magyar büntetőtörvénykönyv némely intézkedéseinek novellaris uton való megváltoztatását. Ily értelemben megvalósulásához látszik közeledni a codexnek egyes alkalmakkor már szükségként hangoztatott módosítása. Az eszme ily értelemben, de csakis ily értelemben s ily határok között birhat jogosultsággal. Az ennél szélesebb alapra fektetett, a törvény alapelveit érintő revisio nemcsak időelőtti volna, hanem bensőleg sem jogosult, mert a magyar btkv. által szentesitett alapelveket a modern büntető jogtudomány alapelveivel ma is összhangban állóknak lehet és kell tekinteni, annyira, hogy e téren változtatás csak — hátrafelé történhetnék. A szakirodalomnak kiváló kötelessége lévén a czélba vett novellaris módositás kérdésével foglalkozni, e tárgyban igénytelen véleményemet a következő pontokban összegezem: 1. A szabadságbüntetések egyszerűsítése. Azon kérdéseknek egyike ez, melyek a büntető törvény módosításánál hallgatással nem mellőzhetők. A btkv. által elfogadott szabadságbüntetések határozottan egyszerűsítést igényelnek, ha mielébb teljesítve akarjuk látni azon követelményt, hogy a bün­tetések gyakorlati végrehajtása megfeleljen a törvény rendelke­zéseinek. A magyar btkv. e tekintetben kétségtelenül haladást jelentett azon régibb törvényekkel szemben, melyek a szabadságbüntetések szerfeletti változatosságában gyönyörködtek ; de ép oly kétségtelen, hogy álláspontját a börtöntudományok legújabb vívmányai és a külföld ujabb codificationalis munkálatai jelentékenyen túlszár­nyalták. Kérdés tárgyát csak az egyszerűsítés mérve képezheti. Ha a büntetendő cselekmények hármas felosztása tovább is megtartandónak találtatnék, ez esetben az első sorban és fel­Magyar Igazságügy 1889. XXXI. x. I

Next

/
Oldalképek
Tartalom