Magyar igazságügy, 1888 (15. évfolyam, 29. kötet 1-6. szám - 30. kötet 1-6. szám)

1888/29 / 1. szám

A boszniai központi büntető-intézet szcivezete 55 második fokon elszenvedték és magaviseleteik a beállott javulásra nézve kellő biztosítékot nyújt, és a kiknél ezen okból a szökési kísérlet kizártnak látszik, a büntető intézet körfalán kivül eső közvetítő - intézetbe helyezhetők át. — Oly raboknak közvetítőintézetbe helyezéséhez, kik 10 évet meghaladó szabadságbüntetésre ítéltettek, az országos kormány jóváhagyása szükséges és ezen jóváhagyás a) az életfogytiglan tartó börtönbüntetésre elitélteknél csak io év elteltével és b) azoknál, kik bűntett miatt már elitélve voltak és büntetésöket a zenicai büntető intézetben vagy más, hasonló büntetésvégrehajtási elvek szerint vezetett büntetőintézetben szenvedték el, csak 5 év lefolyása után indítványozható. 17. §. A közvetítő-intézetben a szabadságbüntetés szabad közösségben hajtatik végre. A tisztességes beszélgetés meg van engedve, az oly személyekkel való érintkezés azonban, kik a büntető intézet hivatalnokaihoz vagy szolgaszemélyzetéhez nem tartoznak, hacsak az ily érintkezés a kiszabott foglalkozással nem jar, feltétlenül tilos. — Azon rab, ki közvetítő-intézetben oly fegyelmi vétséget követ el, melyre a komoly megintés nem látszik elégséges büntetésnek, a vétség súlya szerint a második vagy az első büntetési fokba helyeztetnek vissza. /) Föltételes, visszavonható szabadságra bocsátás. 18. §. Azon rabnak, ki büntetési idejének háromnegyedrészét — mely azonban egy évnél nem kevesebb — eltöltötte, már a közvetítő-intézetben van, és ottani magaviseletével a javulás reményét teljesítette, feltételes, visszavonható szabadságolás engedélyezhető. — Ezen engedélyt az országos kormány indítványára a közös minisztérium adja meg ; az országos kormány a) az életfogytiglan tartó börtönre Ítéltekre és b) azokra nézve, kik valamely bűntett miatt egyszer már elitélve voltak, és büntetésüket a zenicai büntető-intézetben vagy hasonló végrehajtási elvek szerint vezetett más büntető intézetben szenvedték el, a foltételes, visszavonható szabadságra bocsátás iránti indítványt csak akkor teheti, ha a rab a közvetítő intézetbe a 16. §. szerint történt áthelyezése után abban, szakadatlan jó magaviselet mellett, megfelelő időt és pedig : az életfogytiglan tartó börtönre elitélt legalább három évet, a b) alatt megjelölt rab legalább három évet töltött. Az a) alatt megjelölt rabnak tehát egészben legalább 15 évet, és a b) alatt emiitett rabnak összesen legalább nyolez évet magában a büntető intézetben kellett töltenie, hogy a föntemlitett többi föltételek esetleges bekövetkezése esetén, feltételes, visszavonható szabadságra bocsátása kimondható legyen. -— Ez utóbbi ennélfogva be sem következhetik, ha a fönti b) osztályba tartozó rabok büntetési id^je a nyolez évet meg nem haladja. 19. §. A feltételes, visszavonható szabadságra bocsátásból