Magyar igazságügy, 1888 (15. évfolyam, 29. kötet 1-6. szám - 30. kötet 1-6. szám)

1888/29 / 1. szám

Az olasz büntetőtörvénykönyv te-vezete. 5* Harmadik rész. A bünvád és a büntetés megszűnéséről. Itt nincs más megjegyezni valónk, mint hogy a 95. szakaszban a rehabilitatio mellőzendő és a büntető törvénybe illőbb «espiazione» szóval volna helyettesítendő, a mint ezt büntető törvénykönyvünk 131. szak. 2. pontjában látjuk. Befej ezés. Tajani javaslatát összehasonlítottuk más javaslatokkal ésigy könnyen alkothatunk képet az Olaszország büntetőtörvénykönyvének első könyve kidolgozására vonatkozó munkálatokról. A végeredmény a javaslat szerkesztőjére nézve nem kedvező ; nem habozunk annak elvetése mellett nyilatkozni, különösen az újból felvett hármas beosztás miatt, mely a törvény egész oeconomiáját sérti. Ha megtartjuk a delictum vagy reatum és a kihágás közötti különbséget, mely szerint amott büntető, emitt megelőző jogszolgáltatásról van szó, ugy két törvénykönyv kidolgozása szükséges és ha a miniszter meg akar felelni feladatának, ugy nem marad más választása, mint azon ut, melyre Pessina helyes logikával lépett : azaz a büntető törvénykönyv tárgya a bűntett, a rendőri kihágások pedig, Depretisnek a képviselőház elé terjesztett javaslatával kapcsolatosan, egy más törvénybe volnának foglalandók. Ezen, a toscanai codexnél is követett rendszer lebegett az 1868. évi javaslat szerzői előtt, és azt én még mindig a legjobbnak tartom. Legczélszerübb volna tehát Vigliani, Mancini, Zanardelli és Pessina alapos munkáinak felhasználásával ehhez visszatérni.