Magyar igazságügy, 1888 (15. évfolyam, 29. kötet 1-6. szám - 30. kötet 1-6. szám)

1888/29 / 1. szám

3* Garrara servativs elnevezéssel palástolták. De én, tekintettel a törvények szövegére és a történet könyvével kezemben, sohasem fogom elismerni, hogy az 1859-ben a büntető törvények állítólagos reformja gyanánt napvilágot látott koraszülöttben az alkotmányos rendszer törvényes gyermekét kelljen tisztelnünk. Nekem az egyiknek barbár büntetései, téves fogalmai és fenyitéki tulságai a boldogtalan idők maradványai, a mint a boldogtalan idők maradványai a másik törvényben a végrehajtó hatalom egyik közegének tulajdonított féktelen önkény és fölény, kiről hiába akarták elhitetni, hogy elégségesen meg van változtatva csupán az által, hogy a «kincstári ügyész* nevét a «kir. ügyész* nevével cserélte fel. Ez a polgárok személyes szabadsága iránti teljes tiszteletlenség ; ez a kormány közegeinek pártfogolása és kivaltságolása. Ha a közép kor ezen utolsó maradványai az alkotmányos szabadság természetes fejlődése utján romba dőlnek, akkor, de csakis akkor, mondhatjuk magunkat hazugság nélkül az uj kormányzati rend fentartóinak. De a míg ennek állítólagos szüleménye gyanánt más idők és más államrend hagyományait dédelgetjük, addig (szabadjon nyíltan kimondanom) nem vagyunk conservativok, hanem reactionariusok.