Magyar igazságügy, 1888 (15. évfolyam, 29. kötet 1-6. szám - 30. kötet 1-6. szám)

1888/29 / 1. szám

Régi magyar házassági jog 29 aprólékos hiányaitól eltekintve, vannak jelentősebb dolgok, melyekre különös megjegyzéseket kell tennem. A vérrokonság házassági akadályát fejtegetvén, többi közt (195. 1.) azt mondja Roszner, hogy Verbőczy H. K. I. R, 106 — 108. czimei, — melyek a negyedik Íziglen rokonok közt kötött házasság következményeit különbözőkép állapítják meg, ahhoz képest a mint jó- vagy roszhiszemüleg jártak el a házasság megkötésénél — csak nehezen egyeztethetők meg a H. K. I. R. 14. cz. 6. §-vaL mely az ily rokonok közti nemi közösülést, tekintet nélkül a jó- vagy roszhiszemüségre, hűtlenség büntetésével sújtja, s ezen eltérést arra vezeti vissza, hogy mig a hűtlenségre vonatkozó szakaszok hazánk régibb törvényeiből lettek átvéve, a 106—108. czimek nyilvánvalóan canonjogi forrásra vallanak. Pedig hát, a hogy én nézem a dolgot, az eltérés nagyon természetes : a hűtlenségről szóló szakaszban s az alapjául szolgáló törvényekben (1462 : II. t.-cz. 14. §. s 1495 : IV. t.-cz. 13. §.) a nőrokonoknak «stupratores és corruptores»-eiről, a 106—108. cz.-ben pedig házastársakról van szó; lényegesen eltérők lévén tehát a rendelkezés alapjául szolgáló viszonyok, a reájok alkalmazott szabályoknak is eltérőknek kellett lenniök; mert az csak nem szenved kétséget, hogy az, a ki rokonával — bár az akadály alóli felmentés nélkül kötött — házassági viszonyba lép, nem eshetik épen oly elbírálás alá, mint az egyszerűen stuprator vagy corruptor; még a quadripartitum ís, mely a negyedik Íziglen rokonok közti házasságnál eltekintett a jóhiszeműségtől (Qu. II. R. 83. t.), azt egyszerűen törvénytelen házasságnak, de nem hűtlenségnek kívánja tekintetni. Ugyanezért nem tartom valószínűnek, hogy «a fiscalis szempontok a világi jogban hasonlóan» (mint t. i. az egyházi jogban) «enyhe felfogást nem engedtek érvényesülni,/ s a ^<i tehát vérrokonával kötött házasságot, fejét és vagyonát' tette koczkára» ; valamint azt sem ismerhetem el, hogy a királyi kegyelmet a hűtlenség veszélyének elhárítása czéljából kérték a házasulandó vagy tényleg házas vérrokonok ; hanem tették ezt azért, nehogy gyermekeik törvényteleneknek tekintetvén, mint ilyenek a javakban való örökösödéstől el ne essenek. A szolgaság és sorskülönbség házassági akadályai (37. és 38. §§.) jelentőségének kifejtése hiányos, mert egyiknél sem méltatja kellő figyelemre a rabszolgák s a jobbágyok közti különbséget ; a sorskülönbség akadályánál pedig ezenfelül a canonjog álláspontját sem fejti ki, csak sejteti azt, s a szolga urának beleegyezésével és e nélkül kötött házasságot nem állítja határozottan szembe, a minek folytán az ezen akadály jelentősége körüli homályt sem osztatja el. A váradi Regestrum 162. pontjában foglalt konkrét esetből (225 1.) is azt következteti, hogy a szabad nő és rabszolga közti házasság jogérvényére a nő szüleinek bele-