Magyar igazságügy, 1888 (15. évfolyam, 29. kötet 1-6. szám - 30. kötet 1-6. szám)

1888/29 / 2. szám - Az olasz igazságügyminiszter Heil Fausztinhoz - A budapesti ügyvédi kör

Szemle 141 klám színében mutatják törekvéseit. Mintha csak azt hajhászná, hogy neve minél gyakrabban kerüljön a napi lapokba. Csak nem régen olvastuk, hogy azt indítványozták egyik vacsoráján, hogy építsen házat. A ki pénztári viszonyait ismeri, csak gunynyal hallhatta a nagyzás e nyilatkozatát. De ez magában véve semmi, mert miért ne lehetne inter pocula kalandos eszmékkel is szerepelni ? A baj csak az, hogy másnap benne volt ez a mosolyt keltő terv az újságokban, természetesen az indítványozónak nevével és azon megjegyzéssel, hogy lelkesedett visszhangot keltett és egyhangú elfogadással találkozott. így azután nevetett a publicum, de nem az indítványozón, hanem az ügyvédi körön. Ujabban ismét meghurczolták a napi lapok. Mindnyájan örültünk a magánjogi codificatio komoly megkezdésén és minden magyar embernek elégtételére szolgált, hogy egy nagy justitialis kérdésben a politikai pártok le tudtak tenni a visszavonásról s kezet fogtak a nagy munka létesítéséhez. A munkálat valóságos diadalokat aratott az igazságügyi bizottságban. A dolgok ily állásában előlép az ügyvédi kör és azon naiv kivánságát fejezi ki a nemzet előtt, hogy akaszsza meg az egész dolgot s várja be a német codificatiót, nem is : csak a német codificatio első kísérletének közzétételét. E sorok írása óta a halva született határozat már vissza is van vonva, de az országos blamage megtörtént. Bámulva kérdezték az emberek : egyet érez-e még az ügyvédi kar a nemzettel, mikor ilyen fegyverletételre szólítja ? Ilyen önbizalmat nevelt a magyarban egy husz éves codificationalis gyakorlat s egy hosszú törvényhozási mult, melynek tervezeteit máig is csodálattal forgatjuk ? Hát nem a politikai viszonyok sanyarusága, hanem saját képtelenségünk okozta volna, hogy Verbőczy munkája, az 1790-iki, 1827-iki és 1843-iki javaslatok nem váltak törvényekké ? Ily véleményt eddig csak az osztrák hivalkodástól és a magyarnak ellenségeitől hallottunk : Magyarország ügyvédi karától nem. Reméljük is, hogy ezentúl sem halljuk. Az ügyvédi kör, a mennyire lehet, jóvá tette hibáját; de még e jóvátételnél is fontosabb, hogy ezentúl ne cselekedjék ilyeneket. Nem kisebb dolog forog koczkán, mint a kör jó hirneve. Még egy ilyen hiba és örökre eljátsza tekintélyét, melyre pedig nagy és hazafias ügyekben is szüksége lehet még. Hirek. A Société de législation compare'e választmánya 1888-ra megalakult. Elnök : A. Ribot, alelnökök : Georges Picot, du Buit, Charles Tranchant, Charles Lyon-Caen lettek. A választmányi tagok sorából fölemiitjük a következő, nálunk is ismert neveket: Boutmy, P. Dareste, Durier, Glasson, G. Louis, L. Renault. A tagok sorában a következő magyar jogászokkal találkozunk : Balogh Jenő k. táblai jegyző, Baumgarten Izidor k. alügyész, Csillagh Gyula tanár, Fayer László tanár, Jellinek Arthur ügyvéd, b. Majthényi László kamarás, Nagy Ferencz tanár (levelező), Nagy Dezső ügyvéd (levelező), Schedius Lajos curiai biró, Tarnai János ügyvéd, Wlassics Gyula főügyészi helyettes ; ezeken kivül a m. kir. igazságügyminiszterium. Az Académie des Sciences morales et politiques az Odillon Barrotféle 3000 frankos dijat D e 1 a t o u r Albert párisi ügyvéd ily czimü munkájának adta ki : Le bari-ea 11 anglais et le barreau franfais. Lando Landucci, római jogi tanár a paduai egyetemen, társu-