Magyar igazságügy, 1887 (14. évfolyam, 27. kötet 1-6. szám - 28. kötet 1-6. szám)

1887/28 / 4. szám - A hypnotismus büntetőjogi jelentősége

232 A hypnotismus büntetőjogi jelentősége testi mozdulatoktól kezdve igen bonyolódott cselekményekig. Feltalálhatjuk tehát benne az életállapot mindazon tüneményeit, melyekről az ébredéskor általában mi tudata sincs, mi a somnambuloknál is rendes eset Léjois e tényeket összefoglalva, igy formulázta a folyamatot: «A somnambulisba ejtett személy a kísérletet tevőnek kezeiben egyszerű automata lesz ugy erkölcsi mint physikai tekintetben». Ez a jelenleg megállapítottnak tekintett tényállás. Ha most már tekintetbe vesszük a minden esetre lehetséges illusiókat, némely, gyakran valószínű félrevezetéseket és a nagy körökben létező hiszékenységet; ha továbbá fentartással fogadjuk is el a magnetiseurök és a hypnotizálók tudósításait: ugy mégis fel kell ismernünk, hogy a most nevezett tüneményeket sokkal erősebb bizonyítékok, sokkal számosabb és egyértelműbb állitások támogatják, semhogy létezésüket egyszerűen tagadni lehetne, még ha egyes részletekre nézve kétségünk volna is. Miképen kell hát magyarázni őket? Első tekintetre látszik, hogy itt oly tényekkel állunk szemben, melyek a közönséges élettől egészen távol állanak és a csodák birodalmával tetszenek határosaknak. A dolog figyelmesebb vizsgálata azonban azt mutatja, hogy e tények csak természetes események mesterséges termékei vagy fokozásai. Ha elismerjük, hogy a hypnotismus néha oly hatásokat szül, melyek az ismert természettörvényekhez mérve idegenszerűek, ugy meg kell engednünk, hogy hasonfaju tények egyszerű betegségi állapotokban és emberi kísérlet közbenjötte nélkül is kimutathatók. E tekintetben époly hiteles tudósitásokal bírunk, milyenek a magnetiseurökéi; a kérdésnek úgyszólván mysteriosus mozzanatát itt mellőzöm. A hypnotismus állapotában előidézett érzéki csalódások láthatólag egy kategóriába tartoznak azokkal, a melyek az elmebetegeknek idegzavaraiból erednek. A majd elaltatott majd felköltött személynek úgyszólván kettős élete, kapcsolatban az emlékező tehetség hiányával, mi által e kettős élettünemények közlekedése többé-kevésbbé meg van szakítva : mindez meg van ugy a közönséges álomban, mint a természetes somnambulismusban. Delboeuf a hypnotizáltak emlékezőtehetségére vonatkozó kísérletekből azt következteti, hogy a hypnotikus alvás époly természetű, mint a közönséges álom, és ugyanazon törvényeknek van alávetve. Azt állítja, hogy a hypnotikus álom hasonló körülmények között jő létre, mint a milyeneket a közönséges álomnál látunk. Sajátszerű benne csak a suggestiók és a tisztán lelki suggestiók külön tüneménye. Valóban általános-e immár e sajátszerűség, avagy léteznek lelki suggestiók az ébrenlét állapotá ban és az emberi élet rendes föltételei között is ? Pontosabban téve föl a kérdést: Képzelhetőnek vehető-e, hogy két személy között a gondolatoknak és az általuk irányzott cselekvésnek átvitele külsőleg fölismerhető tünet nélkül, szavak, a tekintés beha-