Magyar igazságügy, 1887 (14. évfolyam, 27. kötet 1-6. szám - 28. kötet 1-6. szám)

1887/28 / 3. szám - A jogtanitás Amerikában

Szemle szó szük értelmében, mely azokra alkalmaztatik, kik mesterségük egy ágára központosítják erőiket (pl. vagyonátruházásokra vagy szabadalmakra), hanem oly specialisták, kik az egész jogot teszik saját területükké. Specialisták ők oly értelemben, hogy az emberi ismeretek egy külön ágának birtokbavételére iparkodnak ; s mondhatom, hogy ezen ismeretág közelebbről érinti az ember legmagasabb érdekeit, mint azok, melyek a gyakorlati ügyekre vonatkoznak. A legisták voltak azon specialisták, kikre Amerikának legelőbb volt szüksége s kikre legelőbb is tett szert; alig lehet túlozni az áldásos befolyást, melyet a józan, igazságos eszmék érdekében kifejtettek. Tagadhatatlan, hogy miként mindenki, ők is érezik koruk szellemének hatását. . . Félek, hogy az ügyvédi kar nagyban hozzájárult ama bizonyos élelmesség (smartness) tultengéséhez; a legcsunyább amerikai szavak egyike ez s a legesufabb amerikai jellemvonások egyikét jelzi, melyek a lelki méltóság és az alapos tudás rovására fejlődtek ki. Az ügyvédek körében hallottam hirdetni azon uj evangéliumot, hogy a tudomány idejét multa, s hogy a mai kor embere nem többé a gondolkodó vagy a tudós, hanem az ügyes, kinek nem kell más fegyver, mint a digesták utolsó kiadása és a törvények legújabb kiadása. A jogi iskola feladata az legyen (s ez volt a Harvard-iskola czélja), hogy ne ügyes, hanem szakmájukban alapos embereket neveljen, s hogy oly útra terelje őket, melyen mestereiket érik utol. Ily iskolában képződnek és nevelődnek azon specialisták, kiket jellemeztem ; tanítókul mindig azon emberek működjenek, kik korszakuk legjobb műveit hozzák létre. A tanítás fejleszsze, ne tegye fölöslegessé a productiót s «a tanterem lelkesedése* (Vangerow mondása szerint) a tanulókat a tanító dolgozó társaivá tegye. Szónok azután áttér azon főbb vonásokra, melyek az Egyesült-Államok jogi oktatását kell hogy jellemezzék, kifejti milyen része legyen abban a bölcsészeinek és a jogtörténelemnek, s hogy mennyire legyen ezen oktatás gyakorlati a jogászat komolysága érdekében. Beszédét a következő szavakkal végezte: Mondám, hogy a jogi iskolában a jogot nagy szempontok szerint kell tanítani. . . Azt hiszem, méltán állíthatjuk, hogy iskolánkban a nagy szempontok nem hiányoztak az oktatásból. Egy orosz azt mondotta nekem, hogy hazája középosztályaiban sok a specialista s hogy felső osztályaiban sok a művelt ember. Az általam jelzett okokból Amerikában talán nagyobb szükségünk van specialistákra, mint müveit emberekre. Azon emberek kik csupán müveitek, nagyon is könnyen hajlandók hinni, hogy nem tudnak megélni az amerikai légkörben. De ha valaki specialista, nagyon kívánatos, hogy egyúttal művelt is legyen ; hogy saját tudományának fényét és árnyékát megismervén, a többi tudományok is színezzék jellemét; hogy legyen józan, és valódi arányaikban lássa a dolgokat. De nem elég, hogy csupán józan legyen, szivének is kell lennie ; nem csak érteni, hanem érezni is tudjon ; a szellemi munka megerőltetései után találjon üdülést a művészeti élvezetekben és jutalmat az élet örömeiben. . . A Harvard-iskola bizonyos fokig megvalósította az igazán művelt élet ezen változatosságait. . . Mondám, hogy nevelésünk java része az erkölcsi nevelés. Dicsősége ezen jogi iskolának, hogy nem egy szivben olthatatlan lángot gyújtott. (Bulletin de la Soc. de législ. comp.)