Magyar igazságügy, 1887 (14. évfolyam, 27. kötet 1-6. szám - 28. kötet 1-6. szám)

1887/28 / 3. szám - Államtan és vallás

190 Szemle ság csak a természetjogi állapotokban lehetséges. A mennyiben a liberalismus ezen ismérvek mellett jelentkezik, a Bellarmin államelméletével való rokonságát époly kevéssé lehet kétségbe venni, a mint nehéz e felfogás gyökerét megtalálni. Az államra vonatkozó római-katholikus, socialis tikus, specifice liberális felfogás közös talaja a mesés természetjog és a történeti jog közötti helytelen ellentételben található fel. Ha az ezen nézeteknek megfelelő pártok végső czéljaikra nézve meg is oszolnak, mégis lehetséges volt, hogy közös tevékenységre szövetkezzenek, mert amaz elvekre nézve egyetértés van közöttük. Nem véletlen tehát, hogy oly irányok, melyeknek, felszínről tekintve, a római-katholikus egyházhoz és annak törekvéseihez semmi közük, a politikai és társadalmi rendnek középkori lábra visszahelyezésére szövetkeztek ; mert a másik két párt épen a középkori jellegű politikai eszmékből él. Azonban a liberalismus e combinatióval még nem tekinthető teljesen megértettnek. Más tekintetekben ugyanis el kell ismerni, hogy a liberalismus egyik gyökere Luther reformatiójába is belenyúl. Mert az élet minden lehető viszonyaiban való teljes önállósága mely első sorban a munkának a személyre és a közületre való értékén nyugszik, mely a szerzett erő érzetében a munka-forgalomban a versenyt nem kerüli, hanem keresi; ezen önállóság, mely a liberális férfiú jellemvonása, voltaképen csak következetes alkalmazása a Luther által talált azon elvnek, hogy a közhasznú hivatás teljesítése a keresztény életfeladat egyik fő mozzanata. A liberalismus ezen oldala azonban az irányt nem helyezi föltétlen ellentétbe a történetileg felfogott állam conservativ feladatához, és ha az igy értelmezett liberalismust a reformáció utóhatásai közé számitják, ugy a kettőnek czélba vett gyanúsítása semmivé lesz. De miből magyarázhatni meg a liberalismus e kettős arczát? Mikép kell érteni, hogy abban specifice protestáns és specifice katholikus eredetű rugók találkoznak ? Először is könnyen bizonyíthatni,. . hogy számtalan liberális ember nem ért egyet a Bellarmin képviselte államfelfogással. Azok pedig, kik mint liberálisok hozzá szitának, mindenekelőtt :nehezen birnak meggyőződésük eredetének és sajátképi jellegének tudatával. Az államélet minden mozdulatánál arra ügyelnek, hogy a kép.zelt szerződés, mint alapforma, mindig és folyton megújítva emlékezetben maradjon, mert az illető elméletet egy felvilágosodott protestáns, Jean Jacques Rousseau művének ismerik. Tudvalevő dolog, hogy ő a szerződés utján magának kormányt állitó va^y államképen rendezkedő nép fölségét el nem veszthetőnek tartja, mert absurdum volna, hogy az akarat általában, és igy a közakarat is, a jövőre nézve korlátozza magát, és hogy az engedelmességi egyszerű igéret, melyből Grotius a fejedelemnek a nép fölötti fölényét származtatta, a nép-minőség elvesztését jelentené. Ellenkezőleg, az államélet minden pillanatában szabad volna a fejedelem műkő dési jogát a népakarat ujabb intézkedése által kétségbe vonni, és szükség esetén az államrendet minden perczben újból teremteni. Hogy immár Rousseau protestáns volt, ezen államelmélet értékére nézve sokkal közönyösebb, mint az, hogy Grotius folytatója és ellenfele gyanánt egy oly sorozathoz tartozik, melynek elején Gratiánt és Aquinoi Tamást találjuk. Azt a fordulatot, melyet a természetjogi államelméletnek Grotiussal és Hobbesel szemben adott, nem is indokolja mással, mint azzal, hogy republicanus és egy souverain nép tagja».