Magyar igazságügy, 1887 (14. évfolyam, 27. kötet 1-6. szám - 28. kötet 1-6. szám)

1887/28 / 3. szám - Büntető eljárási irodalmunk ujabb termékeiről

158 Dr. Balogh Jenő szék kérdése volt s mely e kérdésben azután a szaklapokban és a napi sajtóban nyert folytatást. Az esküdtszék kérdésében lefolyt heves irodalmi harcznak eredménye: dr. Fayer László becses dolgozata,1 mely első sorban az esküdtszék mellett irt vádiratot képez ugyan, de — a szervezeti kérdéstől eltekintve — kimutatja jelenlegi eljárási gyakorlatunknak és a Csemegi féle tervezetnek más természetű fogyatkozásait is. Ezekre vonatkozó szakavatott, találó és szabadelvű megjegyzései még jelenleg is actualis értékkel birnak. Ezen kivül, daczára annak, hogy az esküdtszék mellőzése a codificatio jelen stádiumában már nem képezheti kétely tárgyát : még az is, a ki ebben a kérdésben a többséghez tartozik, élve zettel fogja olvasni F a y er könyvének azokat a részleteit melyek a jury intézményének előnyeit meleg lelkesedéssel és csak itt-ott túlozva adják elő. Igen becsesek a jeles tanulmánynak ama részletei is, melyek a continens büntető eljárásairól adnak egyes kérdésekben összehasonlító áttekintést. — A büntető eljárás második kormányjavaslatának megvitatására összehívott szaktanácskozmány elé terjesztett kérdőpontok kitűzése alkalmat adott egy oly dolgozat megjelenésére, mely büntető eljárási irodalmunkban mindig előkelő helyet fog elfoglalni. Dr. Wlassics Gyulá nak e kérdőpontokra válaszoló, először a «Nemzet» hasábjain, később külön lenyomatban2 is megjelent tanulmányát értjük, mely egyúttal — habár talán nem szándékosan — az alapelvek tekintetében a kormányjavaslatnak rendkívül sikerült bírálatát nyújtja. Elmondhatjuk e dolgozatról, hogy nemcsak a szaktanácskozmányban később elfogadásra talált eszméket fejtette ki, hanem, — kivéve talán a laikus elemnek a járásbíróságnál való alkalmazását — kifejezést adott a hazai jogászközönség többsége részéről a kitűzött kérdések tekintetében elfoglalt álláspontnak is. S ez a legnagyobb elismerés, melyet hasonló tanulmányról elmondani lehet ; azt jelenti, hogy a szerző szerencsés tapintattal kikerüli dolgozatában a radicalis és a reactionarius irány túlzásait egyaránt, s mig az általa elfogadott elvek igazságszolgáltatási szempontból épen oly helyesek és c-célravezetők, mint a milyen szabadelvűek politikai szempontból : addig egyúttal nemcsak elejti, de fényesen meg is czáfolja azokat a túlzásokat, melyekkel (p. a kötelező elővizsgálat és vád alá helyezés kérdésében vagy a vádinditványnak a büntetési maximum tekin1 Bűnvádi eljárásunk reformjához, irta dr. Fayer L á s z 1 ó Budapest, 1884. 2 A bűnvádi eljárás alapelvei. Válaszul a szaktanácskozmány elé terjesztett kérdőpontokra. Irta Wlassics Gyula. (Budapest, 1885.)