Magyar igazságügy, 1887 (14. évfolyam, 27. kötet 1-6. szám - 28. kötet 1-6. szám)

1887/28 / 3. szám - A lopás mennyiségi ismérvei

Dr. Heil Fausztin Carrara egy érdekes esetet közöl, mely mutatja, hogy a kérdés nem mindig oly egyszerű, a milyennek első pillanatra látszhatnék. Egy értékes bronzszoborról volt szó. A tolvaj letörte a szobor fejét s mint nyers anyagot adta el. Kérdés támadt, melyik érték veendő tekintetbe a minősítésnél: a szobornak ezrekre menő vagy a bronz-anyagnak néhány frtnyi értéke ? Helyesen mondja Carrara, hogy sem az egyik, sem a másik. Az első azért nem, mert a tolvaj a szobrot nem lopta el; a másik azért nem, mert a szoborfej, mint remekmű, e tort alakban is a nyers anyag értékét meghaladó értékkel birt. A minősítésnél ezen érték az irányadó.11 3. Nem vehető tekintetbe az egyidejűleg okozott (accessorius) kár sem. «Non calculantur res interversae, sed tantum ablatae» mondották a régiek, s már Pomponius tanította : «Si quid fur fregerit aut ruperit, quod non etiam furandi causa contrectaverit, ejus nomine cum eo furti agere non potest.»12 Az accessorius kár szándékosan vagy gondatlanságból okoztathatik. Mindkét esetben, a mennyiben az által önálló büntetendő cselekmény tényálladéka létesül, ez utóbbi concurrálni fog a lopással, és pedig természetesen mindig anyagi halmazatban, mert sem az, hogy a büntetendő cselekmény más bünt. cselekmény alkalmából követtetett el, tehát az egyidejűség, sem az, hogy egyik bünt. cselekmény csak eszközül szolgál egy másik bünt. cselekmény elkövetésére, tehát a czél egysége, nem szüntetheti meg a fenforgó delictumok többségét. Ez alól csak a 336. §. 3. ptja képez kivételt; itt a betörés illetve a zár vagy más készülék feltörése által okozott kár, mely mindig szándékos, nem állapítja meg a btkv. 418. §-ába ütköző vétséget, minthogy épen ezen vétség tényálladékát megállapító cselekedet teszi minősítetté a lopást.13 11 Carrara Programmá kiil. rész IV. köt. 2056. §. Alig szükséges emlitenihogy a jelen esetben a magyar btkv. 418. §-ába ütköző vétség is concurrál a lopás, sal, és pedig természetesen anyagi halmazatban. 12 Dig. 47. 2. 22. pr. s ugyanott a 21. §-ban annak példája, a ki egy tartályt feltör, azon czélból, hogy annak tartalmát (in specie gyöngyöket) ellopja. Ha csakis a gyöngyöket veszi el, csak ezekre forog fenn lopás ; mert a többi dolgok «non furti faciendi causa contrectantur». De ha a tolvaj valamely dolgot tényleg elvesz, habár ezt nem magáért azon dolog kedvéért, hanem csak azért tette, hogy ez által a másik dolgot ellophassa, p. o. a tettes csak azért veszi el a tartályt, hogy annak tartalmát birtokába keríthesse, akkor jóllehet a tartály iránt annyira közömbös, hogy kiürítése után eldobja, mégis a tartály ellopatott, tehát annak értéke is számításba veendő. A római forrásokban erre a pénzeszsák példáját találjuk: «Qui saccum habentem pecuniam surripit, furti etiam sacci nomine tenetur, quamvis non sit ei animus sacci surripiendi.» Id. h. fr. 77. 13 Ekként lesz eldöntendő a Carrara által (id. h. 2055. §.) idézett azon tolvaj e^ete, a ki egy értékes roccoco szekrényt tört össze, hogy tartalmát ellophassa. A bűnhalmazat szempontjából azonban nézetünk szerint különbséget kell tenni. A szekrény mindenesetre a «megőrzésre szolgáló készüleU fogalma alá esik. De a feltörés