Magyar igazságügy, 1887 (14. évfolyam, 27. kötet 1-6. szám - 28. kötet 1-6. szám)

1887/27 / 1. szám - A jogi oltalom alaptana. 1. (r.)

A jogi oltalom alaptana 57 De ezen utópia, mely nem távoli időkben annyi képzelmet ragadott el ; ez a társuláson kivüli vad állapot, melyet az emberiség természetes rendeltetésének álmodtak : történeti szempontból tekintve mese, hypothetice tekintve, pedig természet elleni állapot. Akár puszta testnek nézzük az embert, akár oly lénynek, mely értelmes, gondolkodó lélekkel birván, erkölcsi felelősséggel tartozik : természete a társulásban való életre irányozza őt. Azt állítom, hogy a társas emberi állapot első sorban a physikai világ törvénye. Ezen állitásom azon következtetésre vezet, hogy még ha az emberi lélek ész és erkölcsi felelősség nélküli állat volna is: ezen oktalan állatot ily föltevés mellett is társas életre rendelte physikai természete ; a mint ezt az állatok sok neménél, a méhnél, a hangyánál, a hódnál látjuk. Az ember physikai szükségletei élete első korában és földi pályája változó hányatásai között; testi gyöngesége; védetlen állapota a vad állatokkal szemben, melyek egyik-másik érzék tekintetében mindannyian messze fölülmúlják; szóval, számtalan körülmény mutatja, hogy az emberi nemnek gyorsan el kellett volna pusztulnia, ha szükségletei kielégítésénél nem támogatták volna embertársai. Ezt a támogatást pedig csak szokásos, állandó társulás utján lehetett elérnie. Ha a méh egyszer megszólalna, okoskodnék s ezt mondaná : «A méhek eredetileg szabadon bolyongtak a mezőn s mindegyikök csak önmagának élt; de bizonyos őseink jónak látták kasban egyesülni, s ezen megállapodás folytán ez azóta igy van,» — mit felelnének önök az ily okoskodó méhnek ? Nevetnének pompás ötletén és megmagyarázva neki, mi a földi rendeltetése, azt mondanák, hogy miután a viaszkot és mézet termelő képesség csak társulás utján fejlődhetik, a mehet benső természete, nem pedig akarata vezette a társas életre. így van ez az emberrel is Ha csupán a physikai világ részének tekintjük is, még igy is társas életre van rendelve ; nem csupán azért, mert a faj csak igy maradhat fenn, hanem azért is, mert a Gondviselés akarata szerint az anyag folytonos feldolgozásában, az emberi testnek előmozdító, mechanikus teendője van. Ily értelemben mutatták ki az ujabb geológusok, hogy nem is tekintve az ember erkölcsi természetét, társulása KOSMOGONIKUS tény. Az embernek nem csak physikailag, önmagára való tekintetből, kell társulnia Szükséges ez a teremtés többi részeire való tekintetből is ; mert a művészet, az ipar, szóval az emberi kéz, Isten czélzatai szerint arra van rendelve, hogy mozgásba hozza a lomha anyagot és siettesse gondviselés szerinti alakulásait. Isten kezében minden dolog csak czéljainak eszköze ; mindig hathatós, sohasem foganatlan eszköz. Nem szükséges, hogy