Magyar igazságügy, 1887 (14. évfolyam, 27. kötet 1-6. szám - 28. kötet 1-6. szám)

1887/27 / 1. szám - Beccaria

i6 Halmágyi Sándor nemsokára — meghozza nem egy detronizált eszme s a tudománytekintélyének restauratióját. Addig is pedig nyugodjunk meg abban, ha egy-egy parlamenti nyilatkozatban vagy miniszteri kijelentésben felhangzik még az igazság, hogy nem a középszerűség, nem az egyszerű naturalismus bölcsesége az egyedüli, mely megtart és fölemel, hanem a tudomány. Nem szabad reménytelenül kiejtenünk kezünkből azt az útlevelet, a melylyel a culturállammá-fejlés czélpontjai felé bizalommal megindultunk vala. Különösen annak a phalanxnak nem szabad elcsüggedni, mely a jog- és államtudományi ismeretek terjesztése, a nagy előkészítő munkálatok körül, ugy az irodalom, mint a codificatio körül, az állameszmének elvitathatlan szolgálatokat tett. Tett az által, hogy az országszervezési reformok magasabb követelményeknek megfelelő alakban és szellemben való megalkotására jelentékeny befolyást gyakorolt; eszmét és szabatos formát nyújtott tanulmányban és törvény-tervezetekben. A nagy eszmekörben, a melynek széles határai közt e folyóirat is szolgálatait megtenni hivatva van és — talán szabad annyit hozzátenni — meg is tette, minden körülmények közt fentartandó az ismeretterjesztő tanulmányok folytonossága. S ha az idők szelleme nem kedvező, ha az eldurvuló élet talán méltó elismeréssel és jutalmazással nem kecsegteti a szellemi munkást e téren, annál nagyobb erkölcsi értékben igényelhet méltánylást a komoly törekvés, mely nem mond le a tudományos érdek szolgálatáról ily viszonyok közt sem. S e szempontból talán szabad e helyen is méltányolni azt a komoly eltökéllést, melylyel dr. T a r n a i János a magyar tudományos irodalomnak azt a szolgálatot teszi meg, hogy «Jogi és államtudományi írók tára* czim alatt egy, mindenesetre hézagpótló vállalatot indit meg és annak első kötetében B e c c a r i a jogbölcseleti fejtegetését mutatja be a bűntettről és büntetésről.* Beccaría nevének fénye reálobban az ösvényre, melyen az európai társadalomban az ember száz év előtt elnyomatva és lealázva járt s melyen aztán, lerázva lánczait, kiküzdve az emberi jogok elismerését, oda emelkedett, a hol a mai polgárisult társadalom embere áll nemesebb öntudattal, nemesebb erkölcscsel és fokozottabb munkaerővel. A mi pedig a feudalismus igájában, az embertelen büntetőtörvények szigora alatt görnyedő embert öntudatra ébresztette, az emberi jogok kiküzdésére előkészitette, a mi kiragadta a társadalmat egy gyűlöletes szervezetből és felemelte a mai színvonalra: az mind amaz eszmék hatásának köszönhető, melyeknek hirdetője a mult évszáz phylosophjainak sorában, sőt élén Beccaria volt. Nem a declamatorok, hanem a * Bűntett és büntetés, irta Beccaria Caesar, fordította és bevezette dr. Tarnai János, Budapest, Révai Leó kiadása, 1886.