Magyar igazságügy, 1887 (14. évfolyam, 27. kötet 1-6. szám - 28. kötet 1-6. szám)

1887/27 / 1. szám - A numerus clausus

2 Dr. Tarnai János ket az «erkölcsi bátorság* ; és az ellenkező véleményre itt is rásütik a liberalismus bélyegét. Érdemben pedig itt is tömik a lyukat, mitsem gondolván azzal, hogy az edény meg is repedhet. Jelenleg talán még nincs többségben a sírjából feltámasztott osztrák szellem ; az ügyvédi kar több oly tagja, kiket szóval és tollal első sorban szoktunk látni, valahányszor a testület igazi érdekeinek megvédéséről van szó (Deü'Adami, Günther, Kenedy), hévvel szólaltak fel az ügyvédi szabadság mellett. De mit tudhatni a mai világban, mikor nő fejünk fölé az uj szellem ? Nem lesz hát felesleges, jókorán hozzászólani az eszméhez. Egy éve lehet, hogy e lapokban egy kis német munka volt ismertetve, mely socialista alapokból indulva ki, azon eredményre jut, hogy bizonyos igazságügyi bajokon csak az ügyvéd-kinevezési rendszerrel lehet segíteni.* Akkor jót nevettünk a berlini collega azon ötletén, hogy az ország fizesse az ügyvédeket s államosítsa a praxist, mint a vasutakat. Az ügyvéd legyen hivatalnok, mint a biró, mint az ügyész, — mely eszme különben német földön nem először kisért. Ma bámulattal hajlunk meg e javaslatok előtt. Nem mintha magát az eszmét helyesebbnek tartanok, mint egy évvel ezelőtt ; de megvalljuk, hogy szaklapjaink néhány ujabb czikke után kalapot kell emelnünk Stein ur indokai előtt. A német iró igen magas színvonalon mozog : a jogegyenlőség nevében akarja confiscálni a szabadságot. A szegény embernek óhajtja biztosítani az ügyvédi pártfogást, melyet most meg nem szerezhet, mert nem tud fizetni. Stein szerint a mai szervezet azért nem felel meg a jogállam igényeinek, mert az ügyvédi szabadság a jogot kereset forrássá tette, s mert a jelenlegi törvényhozás mellett az ügyvéd érdeke nem a jog érvényesülése, hanem a pernyerés. A magyar reformerek máskép okoskodnak. Szerintök az ügyvédség állítólagos hanyatlásának oka az, hogy a jog megszűnt elégséges keresetforrás lenni, vagyis inkább, hogy a perlekedés gazdasági kiaknázása nem történik észszerűen. Az ügyvédi teendők köre - - igy érvelnek — korlátolt, e téren csak korlátolt számú ember élhet meg; s valamint az okos gazda egy bizonyos területen nem tart több jószágot, mint a mennyi rajta tenyészhet : ugy az állam is roszul teszi, ha ezen, természeténél fogva elhatárolt munkakör jövedelmét határozatlan számú egyének közt osztja meg. Távolabbról, másod sorban, emlegetik ugyan a közönség érdekeit is, például ily általános alakban: «a kárt végre is az igazságügy és a társadalom fizeti meg» ;** de discus* Dr. Albert Stein, Die Verstaatlichung der Advokatur. L. «Magyar Igazságügy* XXIII. k. 463. 1. ** Ternovszky Béla a «Jog» m. é. 44; számában.