Magyar igazságügy, 1886 (13. évfolyam, 25. kötet 1-6. szám - 26. kötet 1-6. szám)

1886/25 / 1. szám

IO Csemegi Károly czél, a melynek elérése végett azon bűntett véghez vitetett. De minthogy a czélul kitűzött cselekmény csak is vétséget képez : a vétség abeolealó ereje megfosztván lététől a teljesen létrejött büntettet, bűnösség, ítélet és büntetés tárgyául csupán a vétség maradt fenn. A házbékének erőszakos és veszélyes megzavarása, a fegyveres betörés másnak lakhelyiségebe, a ház szentségének violá'ása, a mit az alkotmányos polgár a legsúlyosabb jogsértések egyikének tart, a mi ellen a civilisált állam a legerősebben reagál : ez csak addig tartja meg súlyos voltát, mig önmagában áll ; de súlyos jellege azonnal elenyészik, ha a tettes elég szerencsés vagy elég ügyes, ezen kívül, illetőleg ezzel kapcsolatosan még egy másik, enyhébb büntetendő cselekményt, egy vétséget vagy kihágást is elkövetni. Ez utóbbi szerencsés találkozásnál, a bűnök halmazatánál fogva, a fegyveres betörés elveszti súlyát s három évig terjedhető börtönnel büntetendő bűntett helyett legfeljebb hat hónapig terjedhető fogházzal bünteihctő vétség marad fenn. A törvényszegés plus-a—minus-sá transsubstantiálta bűnösségét és büntetését; a bűntettből vétséget, a három évig terjedhető börtön helyett legfeljebb hat havi fogházbüntetést hozott létre. Képzeljük most az esetet, hogy Túrós Jánost az istáló feltörése után megszállja a lelkiismeret furdalása és visszariadva tettétől, a nélkül hogy az ökröket magával vitte volna, haza megy. Ez esetben — a jelzett theoria kérlelhetetlen consequentiájánál fogva — a bűnbánó tettes bűntettben bűnös és három évig terjedhető börtönnel büntetendő ! De mert szerencséjére bátorsága és vakmerősége elég kitartó volt, hogy az előbbin kivül még egy büntetendő törvényszegést kövessen el : ez által alászállitotta bűnösségét és büntetését, a bevégzett bűntett helyett csakis vétségben lett bűnös s büntetése — bűnösségének nagyobb fokozása következtében i— a többször nevezett tan szerint hat havi fogháznál nem mehet tovább. Nem szokásom a jogtudomány, különösen a criminalistica fölötte rigidus kérdéseibe a költészet játszi képeit vegyiteni; de az emiitett elmélet nagyon emlékeztet, a középkor rnythosából ismeretes gnomok felhő-sipkájához, melyeknek feltevése által az élő alak, a létező test — mintha egyszerre eltűnt volna — láthatlanná vált. Ha reá borittatik a bűntettre a vétség, a vétségre a kihágás : ezen felhősipka megszökteti a biró elől, láthatlanná teszi a büntettet illetőleg a vétséget. Stuart M i 11 ben olvastam azon gyakorlati észrevételt, hogy nincs a tudományok egész területén egy sem, melynek egyik vagy másik tételét valamely szellemdus egyén a szakavatatlanok mulattatására sikerrel ne használhatná fel. Ha a többször emiitett elmélet büntető joggyakorlatunkba bemenetet találhatna — a mint nem talált, és törvénykönyvünk mellett és biráink kiváló tulajdonságai folytán nem is találhat — akkor még