Magyar igazságügy, 1886 (13. évfolyam, 25. kötet 1-6. szám - 26. kötet 1-6. szám)

1886/25 / 1. szám - A börtönügyi reform

Szemle 89 E különös üzelem nem tarthatott sokáig és 1884. évi tavaszszal megtörtént az elkerülhetetlen romlás. Május elején csődbe jutott a tengerészeti bank, melynek elnöke Fish D. James, a szédelgő szövetség egyik részese volt ; tiz nappal később a Grant-Ward-i dicsőségnek is vége szakadt. Eleinte ugy tetszett, hogy ezen bukás általános pénzügyi válságot fog okozni, de szerencsére elvonult a fenyegető vész, sőt még azon haszonnal is járt, hogy a szégyenletes szédelgés végre kiderült. Időközben a Grand-Ward-féle tönk részletei is nyilvánosságra kerültek és valóban elszörnyüközhetett az ember, midőn olvasta, hogy mily vétkes, sőt bűnös könnyelműséggel gazdálkodtak ott; szabályos üzletvezetésnek, rendes könyvelésnek nyoma sem volt. Ward szanaszét heverő papirdarabkákra, levélboritékokra, jegyzett fel fél millióra menő letéteket, és igy a bűkás után egyáltalán lehetetlen volt, csak némileg is világos üzleti kimutatást állitani össze ; csak megközelítőleg tehetni azon összeget, mely ezen szédelgő kezében megfordult, körülbelül 10—15 millió dollárra. Nagyon sokáig, hónapokig tartott, mig Ward-ot letartóztatták és azután tél, tavasz és nyár mult, a nélkül, hogy a per megindult volna ; a szélhámos azalatt kényelmes börtönben ült, saját költségén csinosan berendezett szobában, élelmét első rangú vendéglő szállította, fogadta barátait és alkalmilag barátnőit is, nyájas őrei kíséretében színházba, operába járt, szóval, élte világát. Hisz annyit csak megmentett a tönkből, hogy hetenkint 2—3 száz dollárt költhessen. Az ügyészség ekközben nem volt ugyan tétlen ; de mégis feltűnt, hogy mindig uj meg uj vádakat támasztott ellene, noha már annyi adata volt, hogy azok alapján száz évnél is tovább terjedő fegyházra ítélhették volna. Időközben letartóztatták Fish D. James-t is, a megbukott tengerészeti bank volt elnökét és Ward társát; a nyáron tiz évi fegyházra ítélték ; az esküdtek hat esetben mondották bűnösnek, a biró minden egyesért tiz évi fegyházat mért reá, könyörületből azonban absorbeáltatta a büntetést az első tiz évvel. Elég is ez a 60 évet túlhaladott embernek, ki alig hagyja el élve a fegyházat. Fish elitéltetése után a nép és a sajtó türelmetlenkedni kezdett és sürgősen követelte Ward perének letárgyalását, kit a közvélemény már elejétől kezdve sokkal nagyobb gonosztevőnek tartott. így végre október 22-kére, csütörtökre, tüzetett ki a per felvétele, a mi természetesen az egész közönséget izgalomba hozta. Már az esküdtszék összeállítása is, nagy nehézséget okozott, mert az amerikai törvény szerint senki esküdt nem lehet, a kinek vádlott bűnössége vagy ártatlanságáról határozott meggyőződése van. Miután annak idején minden ember foglalkozott e tüneményszerű bukással, s nagyobb részük Ward gazságáról tökéletesen meg volt győződve, majdnem négy napig tartott, mig végre teljes volt az esküdtek lajstroma. 700-nál több polgár idéztetett meg, és miután a beidézettek közül sokan Ward bűnösségéről való erős meggyőződésüknek nem épen parlamentáris módon adtak kifejezést, nagyon mulatságos jelenetek folytak le. Csütörtökön reggel kezdődött a per és még csak hétfőn délután voltak az esküdtek kiválasztva. E hosszadalmas bevezetés után mindenki egy hétig tartó perre volt elkészülve, annál inkább, mert vádlott ügyvédei a legügyesebb szőrszálhasogatók hírében állanak. Annál kellemesebben lepett meg mindenkit, hogy Barrett biró a tárgyalást a legszigorúbb hivatalos stylusban vezette és csirájában elfojtott minden oly kísérletet, mely a per huza-vonására vagy az esetnek nem oda tartozó körülmények bele-