Magyar igazságügy, 1886 (13. évfolyam, 25. kötet 1-6. szám - 26. kötet 1-6. szám)

1886/25 / 1. szám - Nemzetközi jogkérdések a házassági jogban és a büntető jogban

84 Szemle vényei követendők, a hol a házasság köttetett. Ezen alapelv számos esettel illustráltatik. Ilyen az Eszterházy gróf esete, ki Sz.-Pétervárott oly nővel kelt egybe, kinek házassága A praxin gróffal az illetékes orosz hatóság által felbontatott. Ausztriában e házasságot érvénytelennek mondotta ki a szentszék, mert az egyház dogmái szerint Eszterházy grófnak, mint katholikusnak, az első férj életében az illető nővel házasságra lépni nem lehetett. Az osztrák követ 1844-ben utasitást kapott ezen érvénytelenségnek az orosz udvar részéről való elismertetésére s ily értelmű jegyzéket intézett is az orosz külügyi minisztériumhoz. De kívánságát határozottan megtagadták, mert orosz törvény szerint a házasság törvényesen köttetett. Sok tekintetben hasonló volt ehhez Caraman-Chimay grófnőnek Bibesco herczeggel néhány évvel ezelőtt Berlinben, a törvényeknek megfelelőleg kötött házassága, mely annak idején a sajtót sokat foglalkoztatta. Előbb Párisban, Beauffremont herczeggel lépett házasságra, ettől azonban a férj házasságtörése következtében a franczia biróság ágy és asztaltól elválasztotta (séparation de corps). Megtartotta a Francziaországban levő nagy vagyona fölötti rendelkezési jogát és az ezen házasságból született gyermekek az ő gondjaira bizattak. Beauffremont herczeg a második házasság érvénytelenítése és a gyermekek és a vagyon kiadása iránt inditott pert a franczia biróság előtt. A per a férj javara dőlt el. Ez, miként Bluntschli, Holtzendorff és egyéb jogtudósok kifejtik, a nemzetközi magánjog megsértése volt, mert a második házasság a német törvények szerint érvényesen köttetett. Martens azon véleményben van, hogy a franczia biróság Ítélete helyes, mert a gróf cselekvési képessége franczia törvény szerint Ítélendő meg, mely a házassági kötelék felbontását nem ismeri. E felfogás annyiban kétséges, a mennyiben a porosz törvény nem ismer csupán személyes elválasztást házasságtörés miatt; a második házasság tehát, mely a porosz törvényeknek megfelelően köttetett, a locus regit actum elve szerint érvényesnek tekintendő. Mindenesetre határozottan ellenkezik a mai jogi felfogással a második házasság érvénytelenítése, kapcsolatban azon körülménynyel, hogy Beauffremont herczegre, házasságtörésének mintegy jutalmaként, átruháztatott a gyermekek nevelése, kik az anyára voltak bizva, ugy szintén a nő nagy vagyona. Politikai és tudományos körökben egyaránt gyakran emeltetett panasz az iránt, hogy a törvényszékek nemzetközi természetű perekben gyakran követnek el hibákat, miért is nagyon szükséges volna ezen jog lényegesebb alapelveit nemzetközi szerződésekkel megállapítani. A nemzetközi intézet genfi gyűlésén, Mancini elnöklete alatt, már több mint tiz évvel ezelőtt elfogadta ezen alapelveket. Laurent, a belga jogász, «Droit civil international »czimü müvében a következő drasticus szavakkal bélyegzi a jelenlegi állapotokat: «Á chaquepas que l'on fait sur le terrain du droit civil international, on constate la nécessité de traités ; tant qu'il n'y en aura point, notre science restera une théorie dont les juges feront ce qu'ils voudront.» Hogy e jogbizonytalanság a házassági ügyekben fölötte végzetes és miként a legújabb időben számtalan példa bizonyítja, a házasság érvényességét és a vagyoni viszonyokat illetőleg óriás nehézségeket okoz, ezt az ujabb tudomány általán elismeri; eltávolítására több javaslat tétetett, pl. házassági ügyekre nézve nemzetközi törvényszék felállítása. Az Institut de droit international legutóbbi brüsszeli gyűlésén szintén foglalkozott ily javaslattal, melyet egy német és egy olasz jogtudós szerkesztett; azon-