Magyar igazságügy, 1886 (13. évfolyam, 25. kötet 1-6. szám - 26. kötet 1-6. szám)
1886/25 / 1. szám
De, nem is épen kicsi gyermekekre gondolva, szembeötlő itt az intézmény jelentősége. Például: az apának hátramaradt egy fia és egy leánya, a ki férjnél vagyon, de atyját rövidesen követi a sirba, gyermek nélkül. Az EE. (Ért. 34. §.) fonalán, az apai birtok át lészen adandó: 2/8 részben a vőnek, Ve részben a leány s a fiu anyjának, s csak Vg részben a fiúnak. 17. Ad b). Példa: »De bizonyítva van a CC. és EE. alatti okmányokkal és R . . . . y Zsuzsanna mellékelt hagyatéki irataival, hogy örökhagyó B . . . . i Zsuz;ánna az ő 1855-ben meghalt nagyanyja B . . . . i Istvánné szül. R . . . . y Zsuzsanna után, ki A. szerint I. II. III. r. felpereseknek anyja, a többi felpereseknek pedig nagyanyja volt, pengő pénzben 507 frt 34 krt örökölt az alperesseli házasság tartama ralatt. Ezett értéket alperes felperesek irányában semmi esetre sem tekintheti szerzeménynek. Oly ági vagyona volt ez a leszármazók s végrendelet nélkül elhalt nejének, mely visszaszállott volna R . . . . y Zsuzsannára, ha élne, s kell hog/ visszaszálljon felperesekre, kik nevezett anyjukat, illetve nagyanyjukat képviselik (id. törvk. szab 10 — 12. §§).« Cárit 1883. jun. TS.gsr2.j82. Dt. XXXIII. 171. Saját szövegünket alkalmazva, ez eldöntés eme szavakon nyugodnék : »továbbá ezen öregszülőre s ivadékára mint ágra nézve.« Ha az örökhagyónak atyja B. Sándor vagy lemenői élnének, akkor e vagyon, ugy a mai jog, mint szövegünk szerint •—• »a z o n szülőre s ivadékára mint ágra nézve, a ki által az örökhagyó ez öregszülőtől származik* —• első sorban ezeket illette volna. V. ö. alább 37. §. 18. Ad c) Példa: Valaki örököl egy jószágot egyenesen a szépapjáról (mondjuk : atyja atyjának az apjáról). Meghal gyermektelenül. Az eddigi jog szerint ági e jószág eme leszállás alapján : első sorban az örökhagyó atyjára s lemenőire nézve; másodsorban az atyja atyjára s lemenőire nézve ; harmadsorban ama szépapa törzsére nézve. Fejezetünkben (32. §. c)) e legutóbbi következés el van ejtve, tekintettel a fentebb 4. 5. alatt tárgyazott elvi kiindulásra. Gondoltuk ugyan azelőtt (tanúim. M. Ig. XII. köt. 241 s 245 old.), hogy ilyenkor e korlát alól kivétel legyen, végtére azonban az actuális jelentősége e kivételnek oly ritka, vagy tán soha elő nem forduló lenne, hogy nyugodtan figyelmen kivül hagyható. 19. H á r u 1 á s. Ősi alatt csakis «a nemző eleinktől törvényes öröklés utján reánk szállott* javakat értették, vagy «a mit nemző elődünk végintézettel, de csak a törvényes öröklést erősítve vagy rendezve reánk hagyott.* Frank 125. §. így alapjában Kövy is.15 De épen ez utóbbi pont körül, a mi a közelebbi érteményt illeti, az adott tanítások máinem egyezők. Kövy egészen exegetice és szószerint a HK. alapján1'"' f r a10 Hinc tantum in illis bonis est mutua successlo, id est tantum illa bona sunt avitica, in quibus vei ab intestato adeoque aequaliter successerunt fratres , vei vero penes testamentum, quatenus illud naturalem et legalem suxessionem ab intestato non mutavit .... cap. IX. §. 14. in f. 16 Sola enim sanguinis propago, et fraternalis mutua divisio efficit ex se mutuam, et reciprocam bonorum in alterutrum condescensioaem et devolutionem Trip. I. 47. §. 4.
