Magyar igazságügy, 1886 (13. évfolyam, 25. kötet 1-6. szám - 26. kötet 1-6. szám)

1886/25 / 1. szám

Törvénytervezet a törvényes örökösödésről 63 k o r 1 á t o 1 ó (16. s 20. §§.) — fix darab (ccrta res), egy szélesebb eszmei jogkörből, t. i. az universalis snccessio-\>§\ az ági örökösödés pedig e darabra vonatkozó külön örökösödési rend, a főörökösödési rend (III. s V. Fej.) mögött. E constructió semmi egyéb, mint másképen való kifejezése annak, a mi ma is, a dolog természeténél fogva, épen igy van. A mai szerzem é n y (id. t. sz. 10. §. 3. kezd.) ugyanis nem más, mint amaz infinitum. t. i. hogy mindé n, a mire nézve külön (ági) jogok ki nem vivatnak, annál marad, a kit szövegünk (III. s V. Fej.) egyetemes örökössé tesz, vagyis a hitvesnél, s illetőleg a legközelebbi vérrokonnál. S ez a gyakorlat. Élénken emlékeztet e viszonyra 1840. VIII. t.-cz. 9. és erd. 1791. 134. prov. art. Lásd fentebb III. 1. Némi előnye e constructiónak már abban látható, hogy igy minden hagyaték összegezésére nézve van előtérben egy olyan örökösödési rend, a mely a priori a vagyoneredet kérdéseitől független, s e kérdések csak akkor merülnek fel, ha valaki a jelen fejezet alapján bizonyos vagyoneredetre ex post támaszkodik, mi által a bizonyító teher kérdése is, mely egyébiránt ma sem vitás, világosan praecisirozva van (v. ö. fentebi) III. !7- jegyz.) További előny az, hogy ekképen egyfelől az ági örökösödési fonal átalában (VI. Fej.) szemben a fő- (mai szerzeménybeli) örökösödéssel (III. s V. Fej.); másfelől a külön-külön (apai, anyai stb.) ági vagyonokbeli öröklési rendek, egymás közt is (v. ö. 38. §.) individuálisáivá lévén, az összetorlódó kérdések egybefüggése és kölcsönös viszonya szembeszökőbbé tehető, mintsem az olyan fogalmazásban (id. t. sz., Schaffh. codex), a mely mind erről cumulative rendelkezik.3) Miért nem fordítva, t. i. az ági örökösödést tenni általános básissá, s a szerzeménybelit külön örökléssé r A régi jogban az általános keret az ősi vagyon volt, s a szerzemény mintegy a kivétel. Lásd Trip. I. 5. pr., 1836. XIV. t.-cz. 8. §. és v. ö. tanúim. M. Ig. IX. köt. 545 old. De ennek megfejtése, hogy a régi jogban az ősi fogalmának súlypontja a szabad rendelkezés negatívumában volt, főleg szemben a lemenőkkel, hol is minden, bármely águ ősi vagyon közös egységes szempont alatt egyesült. Ellenben az oldalörökösödés terén, t. i. az ági öröklés (régen : ősi javakbani oldalöröklés) nem egységes egyetlen örökösödési rend, hanem megannyi különkülönálló öröklési fonalak csoport-intézménye, és ép ezért a priori keretül, s ezzel az universalis succcssio főfonalául semmiképen nem alkalmas. 7. Példák: a) Kk. Barsi György 1866-ban elhalálozván, hátramaradtak az édes anyja és atyjának testvérei, kik is az előbbi ellen perrel léptek fel. Azon ingatlanok, melyekről 3 Hogy az Id. t. sz. eme §-ainak szövege nagyon is sok magyarázati nehézséget okoz, szinte példabeszédszerü. A legfőbb bíróságunk a biztos iránytűt a történeti előzményekből merité. A kir. tábla még gyakran el-eltér. Súlyos veszteséget okozott az illető feleknek a jogképviselet tájékozatlansága, péld. Dt. XVII. 68. (felperes, hogy a II. b. ítélet ellen nem appellált), Dt. XXII. 3. {minus petitio felperesi részről), mely esetekre alább a 40. §-nál még visszatérünk. Érdekes a M. Ig. polg. d. IOI. eset is, (lásd mindjárt 7. c), a hol felperes majd ági, majd hitvestársi öröklés czimén kereste azt, a mi őtet sem egyik sem másik, hanem szerzeményi oldalöröklés (szövegünkben : közös örökség) czimén illette, s igy lett megítélve.