Magyar igazságügy, 1886 (13. évfolyam, 25. kötet 1-6. szám - 26. kötet 1-6. szám)

1886/25 / 1. szám

Törvénytervezet a törvényes örökösödésről 6I továbbá akkor is, a midőn e czim a jelen §-on nyugvott. Ez alapon sem illeti azonban ági örökség azt, a ki az örökhagyóhoz, az öregszülei foknál (23. §. 2. pont) távolabb áll. I. A főbb kiindulások, a melyeken a jelen fejezet nyugszik, ezek: a visszaszállás elve, lásd alább 3.; az ági örökösödési fonal korlátozása, lásd alább 4. s 5.; az ági örökségnek, siugu/aris successiokénti constructiója, lásd alább 6., 7. s 8. 2. Hazai iudicatura. Egészbenvéve, ha az érintett korlátozást nem tekintjük, mely egyébaránt ugy látszik (alább 5. ) tényleg nem actualis, az itt kidolgozott szabályozás, legfőbb-birói gyakorlatunk elvi eredményeivel teljesen egyező. Lásd jelesül: Legf. it. I871. ápr. 4. 3864. Dt. VIII. I50. (22. 23. 26. s 40. §-aink). » I872. máj. 24. 3042. Dt. VII. I24. (22. 23. 26. s 40. §-aink). I873- febr. 25. I580. Dt. IX. 23I. (I6. §. 32. §. a), 33. §. ). » 1874. máj. II. 3230 Dt. XII. I63. (I6. §. 32. §. a), 36. §. ). 1875. ápr. 7. 2004. Dt. XIII. I02. (27. 32. §. b). 40. s 38 §-ok. » 1876. decz. 29. 12323. Dt. XVII. 68. (22. 23. 26. s 40. §-ok). I877 jun I7. 3097. Dt. XIX. I2. (22. 23. 26. s 40. §-ok). » I878. jun. 4. 8496. Dt. XX. 86. (22. 23. 26. s 40. §-ok). » I878. okt. 24. 8283. Dt. XXII. 3. (27. s 40 §-ok. ) I878. nov. 19. II944. Dt. XXIII. 2. (I6. §. 32. §. a), 36. §). I879 febr. 24. 755-. Dt. XXV. 54. (22. 23. 26. s 40 §ok). I879. máj- l8. 4503. Dt. XXIII. 62. (I6. 32. s 40. §-ok). » I880. febr. 17. 10832/79. Dt. XXV. I8. (I6. §., 32. §. a), 33. §). » 1880. jun. 23. 1026I. Dt. XXIV. 89. (I6. s 40. §-ok). Curia I883. jun. I3. 92I2/82. Dt. XXXIII. I7I., M. Ig. polg. d. I. (16. §. 32. §. b), 40. s 36. §-ok). » 1884. márcz. 18. 6043. Dt. XXXVI. 149. (22. 23. 26. s 40. §-ok). » 1884.. okt. 9. 4690. Dt. XXXVIII. 63., M. Ig. polg. d.. 66. (I6. §.,, 32- §. a) » I884. nov. 6. 3037. M. Ig. polg. d. 78. (26. 32. §. a), 42. §). » i883, szept. 2. II6. Jogt. k. I885, 4I. sz. melléki., M. Ig. polg. d. I0I. (22. 23. 26. 40. s. 33. §-ok). Mindezen esetekben, a melyeknek legtöbbjére még visszatérünk, saját szövegünk a III-ad bírói eldöntéssel azonos megoldásokat nyujt, eltekintve természetesen IV. és VII. fejezeteink befolyásától. Kiütnek, persze azóta meghaladvák, különösen Legf. it. okt. 27. 8423., Jogt. k. I874. 23 s 24 old.; továbbá Legf. it. I873. decz. 3. I0 5I7. Dt. XI. 60., és némileg Legf. it. I876. jan. 28. 883. Dt. XV. 39., melyekre szintén visszatérünk. Továbbá lásd a fentebb IV. 8. jegyz. -ben érintett ingadozást. 3. Visszaszállás. Visszaháromlás. A paterna pafernis, materna maternis olyképen keresztülvive, hogy a vagyon csupán azon előd és le menői (» m i n t ág«) körében jár vissza, a kiről leszállott, s nem általában azon oldalra, mely felől jött. Ez t. i. az ősinek elszállási köre a régi hazai jogban (Trip. I. 47. 67)., »a közös ősi ugyan visszajárva« Frank 26I. és az Id. t. sz. minden szövegi homálya daczára, Curiánk folytonos, consequens gyakorlata. ') A külföldi rokon intézményekhez viszonyítva tehát ági törzs öröklés (coutumes souchéres, Schaffhauseni codex), és 1) Levonva persze az iménti három decisio két elsejét.