Magyar igazságügy, 1886 (13. évfolyam, 25. kötet 1-6. szám - 26. kötet 1-6. szám)

1886/25 / 1. szám

Egység és többség 7 volna nyilvánítani. A Curia azonban nem így fogta fel a dolgot, hanem felismervén a tettes czéljába önnön maga a tettes által összefoglalt, de a törvény szerint különkülön büntetendő cselekményeket, s ezek közül azt, a meh et a vádlott teljesen kimerített, megvalósítva látván, míg a másik az előkészületi stádiumon tul nem jutott: a törvénynek megfelelően itélt, midőn vádlottat a magánlak megsértésének vétségében bűnösnek mondta, ellenben a lopás kísérletét fennforgónak nem tartotta. Hasonló eset néhány hó előtt szintén foglalkoztatta a Curiát. Csakis annyiban különbözött az előbbitől, hogy az idegen lakba besompolygott vádlott még rejtekében fogatott el, mielőtt a czélba vett lopásra kedvező idő bekövetkezett volna. Ez esetben sem látott a Curia különbséget abban, hogy lopás czéljából hatolt-e be vádlott az idegen lakba, vagy más czélból. A lopás nem levén megkezdve, ellenben a magánlak megsértésének minden ismérve fennforogván : daczára annak, hogy vádlott cselekvésének nem ez volt a tulajdonképeni rugója és czélja — de mert ez mind objective mint subjective megvalósítva volt •— ez utóbbi vétségben bűnösnek mondotta ki. Egyáltalán oly gyakoriak a nem sikerült lopásnak azon esetei, a melyekben az idegen helyiségben elrejtőzött tolvaj, mielőtt még lopási czéljának kiviteléhez foghatna, rajta kapatik, hogy alig hiszem., hogy lenne a büntető tanácsok között egy is, mely hasonló esetben már igen gyakran ne itélt volna. De alig hiszem, hogy a Curiának ujabb időbeli irattárában ítélet volna található, mely ily esetben, midőn a lopás meg nem kezdetett, az e miatti elitélés tehát lehetetlen, az idegen lak megsértését ne állapította volna meg. Már pedig, ha csupán a czélzott cselekmény határozza el a bűnös tevékenység mivoltát; ha a czél uralma annyira terjed, hogy a tettes által csakis közvetítőknek gondolt, habár magukban véve büntetendő cselekményeknek nem csupán büntetését, hanem azok büntetendő jellegét is elenyészted : ez esetben — ha a czélt lopás képezi — ez utóbbinak megkezdése előtt törvény szerint nem volna mondható, hogy büntetendő törvényszegés egyáltalán létre jött volna. Miként lehetett tehát, miként volt szabad a czél által egygyé forrott, egyet képező cselekvőségeket szétválasztani ? s bár a czélba vett lopás a kísérletig sem jutott el : miként lehetett vádlottat az ezen esetben a lopásnak csupán elemévé képzelt laksértésben bűnösnek kimondani ? Az ellennézet szempontjából erre csupán egy felelet lehetséges. Más indokolást én nem képzelhetek mint azt, hogy a Curia gyakorlatából imént felhozott esetekben ki kellett mondani a magánlak megsértését, mert a czélba vett reatum, a lopás, meg sem kísérelte t-