Magyar igazságügy, 1886 (13. évfolyam, 25. kötet 1-6. szám - 26. kötet 1-6. szám)

1886/26 / 2. szám - A visszaesésről. 2. r.

A visszaesésről 105 Hogy törvényünk az előzetes delictumok miatti e 1 i t é 1 é s t neir» tartja elegendőnek a visszaesés megállapításához, az nemcsak az ide vonatkozó szakaszok szövegezéséből («meg volt büntetve)) derül ki, hanem abból is, hogy a tervezetnek e tekintetben tett intézkedését, mely csak az előzetes jogerejü elitéltetést kivánta meg a visszaesés fogalmához, a képviselőház igazságügyi bizottsága módositotta és az «elitélés > helyébe mindenütt «megbüntetést > tett.8 E változtatást részünkről helyesnek tartjuk. Felhozatott9 ugyan ellene, hogy ily módon jogosulatlan előnyben részesül az, kinek sikerül a büntetés végrehajtása elől megszökni, de ez érvnek részünkről azért nem tulajdonítunk nagyobb fontosságot, mert hasonló esetek csak kivételkép, szórványosan jönnek elő s mert a visszaesést a tettes nagyobb gonoszsága jeléül csak abban az esetben tekinthetjük, ha az előbbi bűncselekmény elkövetése után az állam büntető hatalma részéről hozzá figyelmeztetés intéztetett, az állam az ő bűncselekménye ellen reagált és legalább kisérletet tett megjavítása iránt is. A büntető eljárás lefolytatása és a puszta elitélés, szerintünk, még nem tekinthető elég hatásos reactiónak s főleg javitó hatást nem igen gyakorolhat. Ugyanezen indokból szerintünk szükséges a büntetés teljes kiállása,10 miután az állam javitó tevékenysége csak a büntetés teljes végrehajtásával fejeztetik be, a részleges végrehajtás, (mely alatt a csak pár napig tartó letartóztatás is érthető), lehet, hogy egyáltalán semmi javitó hatást sem gyakorolt a tettesre. A büntetés teljes kiállásának megkivánását ugyan sokan azért ellenzik, mert ez sokszor csak nehezen lesz igazolható, de ez ellenvetést részünkről annál kevésbbé tartjuk figyelembe vehetőnek, mert a fogházak stb. törzskönyvi kivonataiból könnyen meg lesz állapitható, hogy mikor bocsáttatott el az illető tettes s igy kiállta-e szabadságvesztés-büntetését. Miután tehát a büntetés kiállása előfeltétel gyanánt mindig megkívántatik, ebből következik, hogy a kiszabott büntetés elévülése vagy megkegyelmezés esetén nem lehet szó a szigorúbb büntetés alkalmazásáról. Második kellék, hogy a megbüntetésnek bűntett vagy vétség miatt kellett történnie, a tulajdon elleni kihágás miatt történt megbüntetések figyelembe nem vehetők.11 Nem találunk törvényünkben intézkedést arra vonatkozólag, váljon az előzetes megbüntetésnek belföldön kellett-e történnie, vagy a visz8 L. Löw Anyaggyüjtemény II. köt., 655. lap. — E:t a felfogást, hogy visszaesés csak az előbbi büntetés kiállása után állapítható meg, judicaturánk is osztja, 1. a kir. Curiának 1885. évi márcz 3-án 7528. sz. a. hozott Ítéletét (közöltetett Büntető Jog Tára X. kötet, 215—220. 1.). 9 L. dr. Kautz Gusztáv: A magyar büntetőjog tankönyve 376. 1. 10 A büntetés te Íj es kiállását kivánta meg a kir. Curia is 1885. június 5-én 2617. sz. a. kelt Ítéletében (B. J. T. XI. k., 12—13. 1.), kimondván, hogy a második büntetés tartama alatt elkövetett lopás nem vonható a 338. §. alá. Ellenkező nézeten van Schnierer (A m. b. tkv. magyarázata 527. 1.), de felfogása szerintünk már azért is téves, mert a törvényben használt kifejezés : «a büntetés k^i á 1 1 á s a» csak a teljes végrehajtásra vonatkoztatható. 11 L. a kir. Curia 1883. decz. 18-án 9137. sz. a. kelt Ítéletét is (közöltetett B. J. T. VII. köt., 309-310. 1).